Ne verj át!

második fejezet

• Noel szemszöge •

Charlotte Franklin.
Egy éve nem láttam mivel Angliában tanult. A gimi elején még fel akartam szedni. Minek tagadjam? Ő volt a legszebb lány akit életemben láttam. Mindenki imádta.
Magamnak akartam. Talán rögeszmésen is.
Azután össze kaptunk egy bulin. Csúnyán.
Visszafordíthatatlanul.
Azóta a mai napig nem is beszéltünk.
Ki nem állhat.
És most együtt fogunk dolgozni.
Tény, hogy az elmúlt három év alatt még szebb lett ha ez egyeltalán lehetséges.
Még mindig ő a legszebb akit csak ismerek.
Az egyetlen lány akit valaha őszintén akartam.

- Akkor... Nálad vagy nálam? - kérdeztem de már rendesen idegbe hozott a csaj.

- Leginkább sehol - vágta rá határozottan és otthagyott. Ez szokása minden lánynak,hogy csak úgy faképnél hagyják a srácokat. Na de engem nem! Én Noel Adams vagyok. Nate Adams egyetlen fia. Nem fogom hagyni ,hogy egy lány így bánjon velem.

- Hé várj csak! - kiálltottam utána és  végül utolértem a folyosó végén.

- Mit akarsz már? Kopj le! - meresztette rám azokat a nagy zöld szemeit , amiket sűrű szempilla keretezett. Ezek a szemek voltak az elsők pár éve, amik teljesen levettek a lábaimról. Szerecse ,hogy azóta maximálisan túltettem magamat rajta.

- Figyelj...hidd el én sem örülök ennek az egésznek. De már nem vagyunk kisgyerekek. Szóval ne is viselkedjünk úgy. Szerintem megtudjuk oldalni a közös munkát ha félretesszük a múltat legalább addig amíg kénytelenek leszünk összedolgozni. - magyaráztam.

- Jolvan - fújta ki a levegőt - Igazad van abban ,hogy nem vagyunk kisgyerekek. Rendben. Akkor holnap suli után nálam.

- Rendben! - ennyit mondtam és most én fordultam sarkon otthagyva őt.

• Lottie szemszöge •

Noel Adams a legidegesítőbb ember az egész világon.
Fel nem foghatom , hogy lehettem odáig érte kilencedikben. Ő volt az egész suli leghelyesebb fiuja. Minden lány őt akarta. Minden fiú a barátja akart lenni és ő ezt élvezte. Élvezte ahogy a lábai előtt hevernek.
Azt akartam , hogy engem is észrevegyen. Az a tökéletes arc és a kék szemek...egyből a rabja lettem. Annyira akartam.., de minden elbaszódott..

Ez csak egy iskolai projekt. Semmi nem történik ha megpróbáljuk megoldani és nem megfojtani egymást. Menni fog!

Ezzel a lelkesedéssel indultam a következő órámra ami a dráma volt. Justin Flinn már ott ült és a szöveget tanulmányozta amikor beléptem a terembe. A másik legnagyobb ellenségem. Vagyis vele nem vagyok fasírtban , de nagyon törtető és maximalista. Tudom, hogy idén  megpróbálja elhappolni előlem a téli színdarab főszerepét, de nem fogom hagyni magamat. Ígyis egy évem kimaradt és tudom ,hogy tavaly a téli és a tavaszi színdarabban is elvitte a főszerepet.

- Szia Charlotte. Rég láttalak! - nézett rám azzal a kétszínű mosolyával az arcán amit legszívesebben azonnal letörölnék a képéről.

- Justin! Mit magolsz olyan lelkesen? - kérdeztem tőle és helyet foglaltam vele szemben. Eszem ágában sincs ennél közelebb lenni hozzá , még a végén megtalálnám folytatni. Persze csak képletesen.. azthiszem.

- A főszerepre készülök - na ki hitte volna - Nem tudom tudod e , de tavaly én kaptam meg mindkettőt.

- Csak mert nem voltam itt - vágtam rá határozottan és én is elővettem a jegyzeteket amiken a szövegem szerepel a meghallgatásra.

- Hölgyeim és uraim - csapta össze két tenyerét Mr. Washington - Tudjuk még csak most kezdődött a tanév,de a téli színdarab máris a nyakunkon van! 4 hónapunk van összehozni egy tökéletes előadást. Ezért mindenkitől elvárom, hogy a maximumon túl teljesítsen. Az első meghallgatások két hét múlva kezdődnek. Addig is jó felkészülést kívánok mindenkinek! - ezzel be is fejezte.

Az óra hamar véget ért és volt egy kis időm a következő előtt. Írtam Queennek , hogy nem e eszünk együtt , de azt írta dupla törije van amiről lehetetlenség elszabadulnia. Így hát végül egyedül indultam a büfé felé és vettem valami harapnivalót. Kimentem a lelátóra és helyet foglaltam. Közben a focicsapatnak edzése volt. Remek.
Nem különösebben rajongok a fociért , de nem is utálom. Mindig örülök ha a csapatunk nyerni tud és elég jók is. Az állami ligában eddig a második helyen állnak , és gondolom idén az első hely a céljuk. A csapatkapitánya nem más mint Noel Adams. De ezen miért is lepődne meg bárki? Az apja a gimi alatt szintén kapitány volt , és a bajnoki címig vezette a csapatot. Végül mégsem lett belőle profi focista. Nem tudom Noel az akar e lenni , de őszintén nem is érdekel!

- Lottie? - szakította félbe az elmélkedésemet Finn Carter - Uramisten tényleg te vagy az! - folytatta széles mosollyal.

- Finn.. szia igen..én vagyok - hebegtem. Finnről érdemes tudni ,hogy nagyon vonzó. A lányok vagy őt vagy Noelt akarják. Finn nem mellesleg a kosárcsapat egyik sztár játékosa, akit már látok is magam előtt pár év múlva egy remek csapatban.

- Mikor jöttél vissza? - kérdezte majd leült mellém, kihagyva egy helyet közöttünk.

- Pár napja.

- És milyen volt Anglia? Ha jól tudom ott voltál igaz?

- Igen - bólintottam - Nagyon jó volt , de azért itthon sokkal jobb. Nem nagyon tudtam megszokni a sok esőt , és hiányzott a családom és a barátaim.

- Megértem. Én is éltem Angliában öt évet és az esőt tényleg nem könnyű megszokni - nevetett - Mondd csak van valami terved a hétvégére?

- Nem tudom , még egyenlőre próbálom rendszerezni az óráimat és két hét múlva egy előadás meghallgatásom is lesz. Miért?

- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzánk. Ne értsd félre nem egyedül lennénk. Én rendezem az évnyitó bulit és egy csomóan jönnek. Biztos vagyok benne mindenki örülni fog ha újra láthat. És megismerheted a tizedikeseket is akiket eddig még nem tudtál. Gondold át - felállt - Én örülnék ha eljönnél.

- Átgondolom.

- Remek. Akkor majd később találkozunk - zárta le és elment.

Hát ez fura volt..
Mondjuk tizedikben egész jóban voltunk , de soha nem néztem rá úgy mintha akarnék tőle valamit.