A legszebb karácsonyi ajándék (Benvolio X The Mute)

Boldog karácsonyt!

Benvolio egy okos férfiúnak számított - nem hiába végzett a jogon, és nem, nem csupán a két málé bociszeme juttatta el odáig!

Jobban mondva, az esetek túlnyomó többségében, igencsak eszesnek számított.

Voltak ugyanis azok a tipikus esetek, amikor érezte, valaminek le kellett volna már esnie nála - aztán elgurulnia -, jó régóta, de valahogy mégsem jött össze, és emiatt nem győzte emészteni magát, mint a Vénusz légycsapója.

Jelen esetben - mialatt a karácsony, mint gyorsvonat, zakatolt feléjük -, az ő édes, drága, szívből imádott felesége adta fel neki a leckét, aki felől folyamatosan érkeztek a jelek: kár, hogy bébifóka Benny antennái ezeket nem fogták be.

Első alkalommal akkor tapasztalta ezt, amikor - mivel ő került akkor sorra -, megérkezett a nagybevásárlásból: a listán lévő összes tételt hiánytalanul felmutatta, és még pluszba egyet, amit nem szerepelt rajta, de elhozta, mert ő egy rendes és figyelmes férj (ez nem ajnározás, ez tény).

- Azt hiszem, ezt kifelejtetted! - jegyezte meg szerényen, amikor a neje, Amelie előhalászott a szövettáskából (a környezetvédelem fontos, értem?!), egy csomag tampont.

A vörös hajú nő néhány kurta másodperc erejéig csak nézett rá, azután pislogott, biccentett egyet-kettőt és csak annyit felelt.

- Köszönöm!

A nehéz napok témája ezzel ejtve is lett, és másról kezdtek el beszélgetni, Benvoliót viszont ezek után még sokáig kísértette az az érzés, hogy lemaradt valamiről, amit meglehet, értenie kellett volna.

...

Pár nappal később, amint még kicsit csipás szemmel belépett a konyhába, horrorisztikus látvány fogadta: na, nem valamelyik maszkos gyilkos szökött be hozzájuk. Bizonyos szempontból, még annál sokkal rosszabb volt a helyzet.

Amelie a konyhaasztalnál ücsörgött - ez még nem az ijesztő rész -, és savanyú uborkát majszolgatott, kora reggel - na, ez már az!

- Um, szívem... Minden rendben van? - érdeklődte meg Benvolio, nagyon tapintatosan. Ugyan eddig a vörös hajú nő nem mutatott fura érdeklődést a nem hagyományos táplálkozás iránt, de személy szerint Benny egyik kedvenc gourmet csemegéjének számított a vajas kenyér, kristálycukorral meghintve: úgy értem, jó vastagon. Ezek után ki ő, hogy ítélkezzen?

- Persze, miért? - vont vállat Amelie, mialatt félig lehunyt szemmel élvezte a savanyúságot: szegény kis bébifóka már attól megszomjazott, hogy nézte.

- Nem tudom, feltűnt-e, de... Savanyú uborkát eszel. - Benvolio ezután mentálisan felpofozta magát, amiért ekkora kapitális ökörséget mondott.

Nem, Bennyke, nyilván nem vette észre, épp mit habzsol!

- Igen - tudta le ennyivel a választ Amelie.

- Reggel fél hét van...

- Tudom: és? Ilyenkor büntetik?

- Végül is... - gondolkodott el egy cseppet a jogász. - Nem - adta meg a logikus érvek alapján levezetett feleletet.

- Na, hát, akkor hagyj nyugodtan enni! - zárta le itt a témát a vörös hajú, mialatt olyasféle mormogást hallatott, mint a cirmos cica, aki elől épp készülnek elrántani a tejszínnel teli tálkát. A hópihe lelkű Bennyke nem is forszírozta tovább a dolgot, de ekkor ismét az az érzése támadt: nem látja azt, ami tulajdonképpen, az orra előtt van.