Karácsony a parton (Jikook)

Part 2

Harmadik fejezet: A jelen most van

- Minden rendben, drágám? - termett hirtelen mellettem Harin. A szemei táskásak voltak és az alattuk lévő karikák is párjukat ritkították. Közelről elég ijesztő látványt nyújtott. - Úgy állsz itt, mint aki azt sem tudja, hogy hol van. Hová lett a jó kedved?

- Elütötte egy busz. - motyogtam az orrom alatt, és meghúztam a kávésbögrém. Nem, nem volt benne alkohol.

- Pedig így csak elijeszted a vendégeket fiam. - tette karba a kezeit Harin, ami nála sosem jelentett jót. - Vagy összeszeded magad, vagy hazamész és kisírod magad a kispárnádnak. Választhatsz.

Pontosan. Neki sosem jelentett jót ez a mondat, mert az elmúlt száz alkalommal is nézhette tovább egész álló nap a letargikus képem. Teljesen biztos voltam benne, hogy nem fogok hazamenni, hogy aztán máson se járjon az eszem, mint az éjszakán.

Viszont, az sem javított a helyzeten, hogy a pékségben voltam, amit nem is igazolhatott volna jobban az, hogy nyílt az ajtó és Minjun lépett be rajta. Az izmaim már valahol előtte álltak és fojtogatták a nyakánál fogva.

- Jó reggelt. - lépett oda a pulthoz vigyorogva.

Ránéztem az órára. Tizenegy óra lesz három perc múlva. A vendégnek mindig igaza van. - Neked is jó reggelt.

- Két erős feketét kérek, meg párat abból. - mutatott az üveg vitrinben lévő péksütik felé.

- Elvitelre? - kérdeztem reménykedve.

- Igen. Köszi Jimin. - vigyorgott rám még mindig, amitől kezdtem falra mászni.

Igyekeztem minél gyorsabb lenni, hogy ő minél előbb távozhasson. Rossz érzéseim voltak, és nem akartam, hogy bármi is valóra váljon közülük. Például az, hogy Jungkook is belép azon az ajtón.

- Hé, Jimin! - szólt oda nekem, amikor már a kávékra tettem rá a tetőt. - Nincs kedved ma elmenni valamerre?

Szerintem kérdés még ennyire nem lepett meg, mint az, amit feltett. Minjun. Elhív. Engem. Még egymás után is elég furcsán hangzanak a szavak, nem hogy egy mondatban az összes.

- Kösz a meghívást, ami szerintem véletlenül csúszhatott ki a szádon, de a válaszom nem. - hoztam a tudtára.

Látszott rajta, hogy valamin agyal, de nem tudtam eldönteni, hogy min. - Most miért vagy ilyen? - próbálta elviccelni a dolgot.

- Hogy miért? - álltam meg előtte az összekészített rendelésével. - Talán kérdezd meg a barátodat csillagom. Ő majd útba igazít. - tisztán látszott rajta, hogy meglepődött, amitől én zavarodtam össze.

Végül gyanúsan rám irányította a tekintetét. - Te jöttél rá vagy ő mondta el?

- Hogy mi... - fagyott belém a szó hirtelen. Ezek ketten szórakoztak velem? - Azt ne mondd, hogy te tudtad! - vettem elő a gyilkos pillantásaim egyikét.

- Hogy biszex? Még szép! - vigyorgott Minjun önelégülten.

Azt hittem, hogy menten megfojtom a srácot, vállalva a börtönt is. - És nálatok ez jó bulinak számít? Szórakozni a másikkal?

Minjun megilletődve pislogott. - Ki szórakozik kivel? Várj-várj-várj! Azt hiszem, hogy itt valami félreértés van. Jungkook nem szórakozik senkivel.

- Akkor miért játszol önjelölt kerítőt, amikor nem kért meg rá senki!? - emeltem meg kicsit a hangom, de szerencsére a halk zene, a vendégek duruzsolása és folytonos alapzajnak számító csörgés elfedte valamennyire a kifakadásomat.