OLIVIA

•1•

     OLIVIA

"Emeld már ki a vállad Olivia!!"
Esküszöm ha mégegyszer meghallom ezt a mondatot leszúrom magamat.

Az edző már egy órája ezt a mondatot ismetelgeti akárhányszor kapura lövök.

Már elgondolkodtam mi lenne ha pofán vágnám, és haza mennék, de túlságosan szeretek kézilabdázni, hogy megtegyem, szóval inkább csak csinálom a feladatot.

Most éppen az átlövést gyakoroltuk, ami nekem egész jól ment. A lövéseim általában bementek a kapuba. A cselezések kevésbé mentek, mivel szinte soha nem gyakoroljuk.

Már csak 10 perc volt hátra az edzésből. Hamarabb elengedett az edző minket, mert szerintem ő is érezte, ha nem teszi előbb-utóbb valaki agyvérzést fog kapni.

Mindenki csöndbe sétált az öltözőbe. Bent se szólalt meg senki, csak öltöztünk.

Amikor végeztem az öltözéssel felkaptam a táskámat a vállamra és elköszöntem. Mindenki mondott egy sziát, és ahogy elmentem hallottam, hogy a csönd folytatódott.

Bedugtam a fülesem, és elkezdtem sétálni haza.
Kicsit örültem, hogy ez volt az utolsó edzésünk és majd csak januárban kezdődnek újra.

Éppen a Meddle about következett amikor megláttam egy helyes csávót az utca másik oldalán. Szőke haja volt és kb. 180 cm lehetett.

Amikor észrevette, hogy figyelem rám mosolygott, én pedig vissza mosolyogtam. Gondoltam odamegyek és elkérem a számát, vagy valami de eszembe jutott, hogy nézek ki.

Kipirosodott a fejem a futástól, szétjött kontyba volt fogva a szőke hajam, ja és ráadásul semmi smink. 100% hogy nem adná meg a számát.

Azonban a gondolataimat félbeszakította egy hangos motor, ami megállt mellettem.

"Csá Olivia! Luna mondta, hogy ma meghívott hozzánk vacsorára és, hogy vegyelek fel az edzésed után."
Ő volt a legjobb barátnőm bátyja Nathan. Szinte sose beszéltünk, csak ha volt valami közös programunk Lunával. Egyszer volt egy buli, ahol lesmárolt, de részeg volt és már nem emlékszik rá. Hála az égnek. De nincs köztünk semmi.

"Ja igen már el is felejtettem. Köszi, de innen már inkább elsétálok"
Kicsit féltem a motoroktól, és még csak egyszer ültem fel kisebb koromba apám mögé. Majdnem odafostam annyira féltem.

"Na gyere már, Luna megöl ha megtudja hagytalak sétálni"
Kinyújtotta a kezében tartott sisakot én pedig felvettem. Nem volt kedvem sétálni, szóval inkább megkockáztattam felülni Nathan mögé. Úgyis messze volt a házuk, és biztos jól tud vezetni. Legalábbis remélem.

"Jólvan, de ne menj gyorsan, légyszi"
Felvettem a sisakot és felültem mögé.
"Mi az? Félsz?"
Elkezdett röhögni, de amint látta, hogy én nem tartom viccesnek amit mondott abbahagyta.
"Csak kapaszkodj, és nem lesz baj ígérem"

"Jó. Kisujj eskü?"
Kinyújtottam felé az ujjam amire ő rákulcsolta a sajátját és megrázta.
"Kisujj eskü."
"De ha megszeged az ígéreted leesik a kisujjad!!"
Erre már nem válaszolt, csak elkezdett röhögni.

Beindította a motort, de nem indult el.
"Kapaszkodj."
Ja igen ezt a részt nem vettem figyelembe, hogy meg kéne fognom.

Gyengén ráraktam a kezem a vállára. Biztos nem fogom én itt ölelgetni, hát mit gondolt?

"Nem ültél még motoron?"
Felém fordult és láttam a mosolyt az arcán
"Hát egyszer amikor kicsi voltam, de már nem nagyon emlékszem csak arra, hogy rohadtul fostam"
Elkezdett röhögni, majd megfogta mindkét kezem és a hasára rakta.

Lassan elkezdett menni, nekem meg muszály volt rádőlnöm, hogy ne essek le.
Elkezdett gyorsabban menni én meg kurvára fostam ezért elkezdtem szorítani. Eddig nem is vettem észre a kockahasát.

"Nem fogsz leesni, nyugi"
Rárakta az egyik kezét az enyémre
"Mennyi idő még?"
"Mindjárt ott vagyunk. 1 perc"

Amikor odaértünk olyan gyorsan szálltam le arról a motorról, hogy majdnem pofára estem.
"Ennyire nem volt félelmetes"
Nagyon jót röhögött azon, hogy én féltem.

Szerintem is rohadt vicces, csak kaptam vagy 5 szívrohamot az elmúlt 3 percben.
"De igen. Többet nem ülök motorra az biztos"

Elkeztünk sétálni befele, és amikor beértünk megláttam Lunát, odaszalattam hozzá és megöleltem.

"Szia csajszi rég nem láttalak"
Mondta majd szorosabban átölelt.
Nathan csak bement a szobájába és becsukta az ajtót.

"Gyere találtam egy jó sorozatot, itt a nappaliba meg tudjuk nézni"
Elkezdett a kanapé felé sétálni én pedig követtem. Nagyon szép házuk volt. Minden világos árnyalatba volt.

Mindketten lehuppantunk és Luna beindította a sorozatot.

"Kérsz nasit?" Kérdezte majd elkezdett a konyha felé sétálni.
"Persze. Milyen nasitok van?"
Én is odasétáltam mellé és elkezdtem nézni a nasikat. Volt egy popcorn meg 2 chips.

"Nincsen skittles?"
A kedvenc nasim a skittels volt, és Lunáéknál mindig volt 1-2 csomaggal.

"Szerintem Nathan lenyúlta őket. Nézd meg én meg berakom a popcornt a mikróba"

Elkezdtem sétálni fel az emeletre és amikor a szobája ajtajához értem bekopogtam.
"Gyere"
Hallottam ahogy bentről mondja, és benyitottam.
"Nálad van a skittles?"
Kérdeztem ahogy körbenéztem a szobájában. Szürke fal, fehér-fekete bútorok. Szép szoba volt.

Elkezdett röhögni és felült. Odasétált az asztalához és kivett a fiókból 2 skittelst.
"Elkapod?" Kérdezte, de nem tudtam válaszolni mert ahogy elhagyta a száját a szó már dobta is.

Én pedig elkaptam.
"Persze, mit gondolsz milyen kézis vagyok?" Mondtam és sarkon fordultam az ajtót becsukva magam mögött.

Lesiettem a lépcsőn közbe kinyitottam egy skittelst
"Amúgy nem úgy volt, hogy vacsorázni jövök?" Kérdeztem röhögve

"Az csak ürügy volt, hogy elengedjenek  a szüleid" Mondta és idehozta a popcornt meg a chipset.
"Hát persze, hogy az volt"

————————————————

Pár óra múlva befejeztük a sorozatot, és elkezdtünk felfelé sétálni Luna szobájához.

"Baszki nem hoztam pizsomát" Mondtam mire ő elkezdett röhögni
"Majd adok valamit, igaz, hogy biztos kicsi lesz, de jobb mint a semmi, nem?" Mondta még mindig röhögve.
"Jólvan, köszi"
Adott egy fehér pólót és egy fekete rövid nadrágot.
"Ebből kint lesz a fél picsám" Mondtam, mire mindketten elkezdtünk röhögni

"Jólvan az úgyis csak én látlak"
Mondta és elkezdett az ágya felé sétálni.

"Gyere aludjunk már 1:30 van"
"Okés" Mondtam és befeküdtem mellé az ágyba.