Heeey.
Jézusom visszaolvastam az előző részt és dupla jézusom!
Hogy mertem ilyen borzalmas részt írni?!
Tele van hibákkal ami a figyelmetlenségemre utal ezért szeretnék utólag bocsánatot kérni.
Minden esetre jó olvasást.
--------
Nagyon élvezem a helyzetet Luke-val.
Annyira közel vagyunk egymáshoz, még egy pengető se férne el köztünk.
-Rose ugy aggó.....-Zoe nyitott be szélsebesen.
Mindketten odakaptuk a tekintetünket az arcom most egy paradicsomra hasonlított.- Uhm én..izé....megyek is.-becsukta maga után az ajtó.
Összenéztünk Luke-val és egyszerre kitört belölünk a röhögés.
Azt hiszem a végén én már csak Luke-on nevettem, hogy hogy tud ennyit nevetni ezen.
-Kimegyek Zoe-hoz.-mondom és kitornázom magam az ágyból, majd kimegyek a nappaliba mivel onnan hallok hangokat.
Ouch a lábam.
-.....olyan közel feküdtek egymáshoz már azt hittem mindjárt...-hallom barátnőmet áradozni.
-Khmmm.-probálom felhívni magamra a figyelmet, mert annyira belemerültek a sztorizgatásba, hogy észre sem vettek miközben rólam beszélnek.
Illetve rólunk.
Luke-ról és rólam.
Milyen fura ez.
Furán jó.
Azért élvezem is közben a történetünket amivel Zoe traktálja a fiúkat.
-Ohh sziaaaaaa.-pattan fel Zoey és szorosan megölel.
-Szia.-átkarolom.
-A srácok elmondták, hogy mi történt. Jobban vagy?
-Határozottan jól vagyok.-mosolyodok el.
-Bíztos Luke volt a doktor bácsi és meggyógyította a pici kislányt.-vihogott Calum.
Én csak megforgattam a szemem, de a többiek hahotázni kezdtek.
-Mi ilyen vicces?-lépett mellém az imént említett tag.
Michael már a párnát verte a fejéhez. Oldalról rásandítottam Luke-ra aki értetlenül figyelte a bandát és nővérét.
-Csak Calum mondott egy "viccet"-macskakörmöt mutatva vázoltam a helyzetet.
-De még milyen viccet.-szólt oda Ash nevetéstől vörösödő fejjel.
A szöszi rám kapta tekintetét.
-Mit mondott? Én is röhögni akarok.-kért meg.
-Öhm csak annyit, hogy te vagy az orvos én meg a beteg kislány.-mondtam rezzenéstelen arcal.
Luke a szája elé kapta a kezét majd ránézett a kanapén [Michael esetében a földön] fetrengő csapat társaira.
Mit is várhattam volna?
Luke akkora erővel elzuhant a röhögéstől a padlón.
Már nekem fájt ez hangos a koppanás.
Ettől még jobban nevetni kezdtek a többiek.
Zoe a hasát fogva, könnyeit törölgette.
Úgy döntöttem, inkább kimegyek a konyhába.
Hol is van a konyha?
Ööö...ja, megvan!
Átléptem Luke felett aki felnézett és abbahagyta a röhögést.
Kajánul elmosolyodott.
Nem értetem mi baja.
Mit vigyorog ennyire?
Ujjával int, hogy hajoljak le hozzá.
Okééé.
Lehajoltam, ő felült és elfordította a fejem.
Mivan?
-Imádom, hogy imádod a szoknyákat.-súgja fülembe, ajkai csikizik cimpám.
Basszus!
Nyakik vörösödök, felállok és inkább folytatom utam ahová eredetileg is indultam.
--------
Kicsit rövidke rész lett de remélem tetszett. pusz;*
