Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most hozom a részt de nagyon sok dolgom volt.
remmelem tetszeni fog, jo olvasast!
A konyhába kiérve, csak leülök az asztalhoz tenyereimbe temetve arcom.
Hogy lehetek ekkora balfék?
Nem is kellett volna idejönnöm.
És ezt nem csak a szoknyás incidens miatt gondolom.
Olyan közel kerültem Luke-hoz, hogy az már......
-Rose..-egy tenyeret érzek a vállamon.
Felnézek a tulajdonosára.
Calum.
-Minden rendben?-mellém foglal helyet, kezét is ott tartotta.
Halk sírásba török ki.
Cal magához húz, s fülembe suttog;
-Ha az miatt sírsz amit mondtam akkor sajnálom, nem komolyan gondoltam.
-N-nem, nem harag-szom rá-áád.-felsóhajt, nyugtatásképp hátam kezdi simogatni.
-Megkönnyebbültem, tényleg azt hittem miattam vagy ilyen állapotban.
-De-hogy, nem tud-nék ez mi-att hara-haragudni rád.-felelek szipogva.
-Miért sírsz? Talán Luke..-neve hallatán kihagy szívem- megbátott vagy?
-Nem..
-Akkor? Mondd el mi történt, talán tudok segíteni.
-Cs-csak jobb ha haz-haza me-gyek.-elhúzodom Calumtól.
-Mi?-néz döbbenten rám.
Erőt veszek magamon, letörlöm könnyeimet és felállok.
Már nem is sírok.
Sikerült ez a simogatós vígasztalás.
-Mindenkinek ez lesz a legjobb, hidd el!-suttogom.
Cal felnéz rám s kissé megrázza a fejét.
-Nem akarok erőltetni semmit, de gondold át ezt mégegyszer.
-Ezen nincs mit átgondolnom. Már döntöttem.
A fiúk hangosan kacagva jönnek be a konyhába. Mikey Luke-ot lökdösi, Luke Ash hasán boxol(?). Ashton csak nevet.
-Mi ez a halott hangulat gyerekek?-Ashton tekintete Calum és köztem cikázik.
-Rose haza akar menni.
Ash arcáról azonnal lehervad a vigyor.
Michaelnek szintén.
Óvatosan Luke fele pillantok.
Állkapcsa megfeszült szorosan össze szorított fogai alatt.
-Öhm..csak haza megyek, nem világgá- próbálom oldani a feszültséget.
Luke odavágja öklét a putra.
Tekintetét egy pillanatra sem veszi le rólam.
Érzem.
-Hívok egy taxit.-mondom halkan.
Szinte csak motyogok.
Elindulok a szobámba.
Nem tartanak vissza, nem ordibálnak, nem tesznek semmit.
Így lesz a legjobb.
Nehézkésen de elviszem a cuccaim a bejárati ajtó elé.
Észre se vettem mikor ment el Zoe.
A srácok a kanapé elött állnak.
Rezzenéstelen tekintettel.
-Csak haza megyek, nem világgá-ismétlem meg magam.
Dudáltak.
Megjött a taxi.
-Köszönöm, hogy ilyen jó barátaim vagytok. Majd beszélünk.-intek nekik és kilépek az ajtón.
A taxis segít bepakolni a cuccaim.
Az út csendesen telik.
Jól eső csendben.
Habár hiányzik Ash vérig ható nevetése.
Michael hülye arckifejezései.
Calum nem vicces viccei.
Luke, Luke ő maga hiányzik.
Mar most.
10 perc kocsikázás után meg is érkeztem.
Felvonszolom magam a lakásomba.
Itthon vagyok.
A magány az én otthonom.
Talán a legrosszabb döntést hoztam meg.
Talán a legjobbat.
