A szívtelen

2

                                 Faith

– Ez ki volt? – sétálgatok apám irodájába, és igyekszem úgy tenni, mintha a szívem nem zakatolna hatszázzal.

– Nikolay Fokin. – válaszolja, és az orrát masszírozza. Míg én a folyosón várakoztam, ez a Nikolay fújtatva csörtetett ki apa irodájából, és még csak egy pillantásra se méltatott. – Oroszországból szálították ide pár éve. – teszi hozzá. Az akcentusából és a nevéből gondoltam, hogy ruszki.

– Miért került ide?

– Drágám, tudod, hogy erről nem beszélhetek. – igen, tényleg tudom. A munkát sose vegyítette a magánélettel, és én akárhányszor tartózkodtam itt, egyszer se kevert bele. Ugyanakkor ezt a fiút rejtély, és veszély lengi körül, nyilván tudni akartam mi rosszat követett el, amiért ide hozták, hiszen a javítót csak egy hajszál választja el a börtöntől.

– Igen, tudom. – sütöm le a tekintetem.
– Nem akarok beleszólni semmibe, de miről beszélgettetek? – nyilván arra céloz, amikor bejött az irodájába-miután a szeretőjével telefonszexeltek-ami elég kellemetlen volt, tekintve, hogy viszonylag közel álltunk egymáshoz.

Legszívesebben rávágtam volna, hogy "és ti mit beszéltetek?" de a nyelvemre harapok még mielőtt kicsúszhatna.

– Semmi érdemlegesről. – hazudom szemrebbenés nélkül. Vagy talán mégse. Semmi fontosról nem beszélgettünk.

– Tartsd távol magad ettől a fiútól Faithy, kérlek! – néz rám kérlelően. – Sokat ugyan nem árulhatok el róla, de azt tudnod kell, hogy gyilkos. – meg kell kapaszkodnom abba a szánalmas állványba, ami érthetetlen okokból apám ajtaja mellett ágaskodik. Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy gyilkos. Nyilván, látom, hogy néz ki, de sose voltam az a fajta aki külsőségek alapján ítél.

– Gyilkos? – nyögöm ki elhaló hangon, amiért szégyellem is magam, de hát mit tehetnék? 2 méterre volt tőlem egy gyilkos. A gondolat annyira nem tetszik, hogy a hányinger és az ájulás veszélye egyaránt kerülget.

– Igen, tehát kérlek, ha itt vagy, és meglátod őt, úgy kerüld, mint egy fertőző beteget! – nem tehetek mást, bólintok. Fogalmam sincs, hogy mennyire tudom teljesíteni ezt a kérést, de minden erőmmel ezen leszek.

                    _____________________

– Túl sokat képzelsz bele. – dorgál meg legjobb barátnőm-Summer-jogosan.

– Tudom, de akkor is! – erősködöm tovább. – Szerintem van valakije. – magyarázom. Summer minden áron apám mellett áll, érthetetlen okokból. Éppen azt magyarázom neki, hogy csak úgy kettesben hagyott engem azzal a fiúval, aki elől elvileg sikítva menekülnöm kéne.

– És szerinted kiverte magának egy mozsdóba? A munkahelyén? – nevetségesen hangzik, de pontosan ezt feltételezem. Anyámat már régóta csalja, de őt vagy nem érdekli, vagy csak ennyire nem hisz nekem.

– Fúj Sum! – borzadok el a képre, amit elém festett.

– Ne legyél már ilyen Faith, ez tök természetes!

– Oké, képzeld el, hogy Michael ezt csinálja a szeretőjével. – hozom fel a saját apját példának. Pár másodpercig hallgat, és feltételezem, ugyanúgy elborzadt, mint én.

– Oké, igazad van. – adja meg magát. –Na, de, ki ez a gyilkos fiúcska akiről beszéltél? – majdnem felnevetek a becézésen, hiszen az a fiú, sokkal inkább mondható férfinak, mint szimpla fiúcskának.

– Nem tudom, most láttam életembe először.

– És megérte? – habozok a válasszal, mert nem egészen értem miről beszél – Megérte meglátogatni az apádat egy ilyen szexi félistenért? – javítja ki magát.