A szívtelen

3

                              Nikolay

Végülis mindig tudtam, hogy Marco Walsh egy fasz. Ez teljes egészébe most bizonyosodott be nem rég, amikor néhány nappal ezelőtt megkérte, hogy maradjak távol a lányától. Nem mintha akarnék bármit is tőle.

– Öregem, az a csóka nem mai darab, ne törődj vele! – rázza meg a fejét Ry, és izomból elkezdi a plafont szuggerálni hátravetett fejjel.

– Nem törődök. – morgok. Ez a része a dolognak tényleg nem érdekel, az viszont igen, hogy megkérte, hogy "lazítsak" a balhékkal. Pedig mostanába nagyon visszafogtam magam.

– A lánya két lábon járó bambi. – fordítja felém a tekintetét, miközbe ő a saját ágyába fekszik, én meg értetlenül, ülve bámulok rá. – Nem csoda, hogy felkeltette az érdeklődésed.

– Mi a faszról beszélsz? – vicsorgok rá. Faith Walsh egyáltalán nem most keltette fel a figyelmem. Mindig is figyeltem őt, de erről egyáltalán nem kell tudnia. A könyvet azért küldtem, mert kíváncsi voltam mit tesz, vagy mit nem tesz, de semmi nem történt. Arra számítottam, hogy majd bejön, és kiveri a balhét, de nem jött, és nem is üzent semmilyen formába. Mondjuk nem is nagyon tudott volna... Kíváncsi lettem volna az úri fejére, mikor meglátta, hogy csomagot küldtem. Minden pénzt megért volna.

– Haver! – sóhajt ez a seggfej itt előttem. – Ne is próbáld tagadni, totál rákattantál a csajra. – ennek a hülyének vagy halál vágya van, vagy szimplán csak ennyire idióta. Talán mindkettő.

– Azt hiszem, ideje magadra hagynom. – állok fel azzal a céllal, hogy elhagyom ezt az istenverte szart. Másból egy ilyen megjegyzés után a szart is kivertem volna, de ő mégiscsak a legjobb-és egyetlen-haverom.

Anno 3 éve kerültem Ryannel egy szobába, de annak ellenére, hogy jó haverom, jobban örülnék egy szobának, ahol egyedül vagyok. Persze nincs okom panaszkodni, de akkor is.

– Kit dugsz meg? – vigyorog úgy, mint aki mindent tud, pedig szart se sejt. Az igazság az, hogy nagyon ritkán élvezem csak a nők társaságát, főleg ebbe az intézetbe. Elég nehéz megoldani...

– Senkit. – felelem szárazon, és be vágom magam mögött az ajtót.

Nem tartozom neki magyarázattal, azt se fogom elmondani, hogy nem nőhöz megyek, hanem a húgomhoz, aki velem együtt szintén ide került. Kevesen tudják, hogy testvérek vagyunk, talán azért, mert az égvilágon semmi hasonlóság nincs köztünk. Külsőre, legalábbis. Belülről egyformák vagyunk. Ő is gyűlöli az embereket, és nagyon keveset látom, mert a szobáján kívül nem nagyon megy sehova.

A szobája a legalsó emeleten van, tehát gyorsan szedem a lábaim, nehogy találkozzak valakivel. Az ajtaja elé érve, viszont meglepetés fogad. Nincs szobatársa, mivel a kiscsaj tavaly kibukott és itthagyta, aminek a húgom iszonyatosan örült. Most, viszont úgy fecseg valakivel, mintha már ezer éve ismerné.

Nem igazán akarom megzavarni őket, bárkivel is beszélgessen, de muszáj bemennem, mert hoztam a büféből neki almát, szendvicset, és egy üveg vizet, mivel ő enni is ritkán jár le. Bekopogok, és egy szabad után a számat elhúzva nyitok be. Szinte sokkot kapok a látványtól, ami elém tárult, és az az érzésem, hogy sosem fogom tudni kiverni a fejemből. Bár nem mintha akarnám.

– Mi az isten? – ugrik fel Faith, a húgom, Sasha haját továbbra is a kezébe tartva. Nos, az én reakcióm is valami hasonló lehetett.

– Mi a faszt keresel a húgom szobájába? – olyan hűvösen cseng a hangom, hogy még az én hátamon is feláll a szőr. Meg nem csak a szőr. De az nem az én hangomtól, sokkal inkább a nőszemélynek köszönhetően, akinek az illata az egész kibaszott szobát belengi.

– A húgod? – szinte hisztérikusan kérdezi, amin olyan szívesen elröhögném magam, de inkább nem teszem.

– Faith, ő a bátyám, Nikolay. – mutat rám Sasha, bár már neki is nyílvánvalóvá vált, hogy ismerjük egymást. – Niko, ő pedig a legjobb barátnőm, Faith. – legjobb barátnő? Mi a fene? A csaj legalább 10 évvel idősebb nála, de ahogy rá nézek, látom, hogy olyan szeretettel néz a húgomra, hogy már nem is akarom kifogásolni a barátságukat.

– Tehát ezért járkálsz ide ilyen megszállotan. – szántam kijelentést a szőkeségnek. Az ajtónak támaszkodom, a szemöldökömet meg kérdőn felhúzom. A gondolat, hogy Sasha miatt jön, nem is annyira visszataszító. Na jó. Ha őszinte akarok lenni, Faith maga, egyáltalán nem volt visszataszító.

– Sasha, mindjárt visszajövök. – teszi kezét a húgom vállára, aki szinte beleolvadt az érintésébe. A szemeim kitágultak, hiszen Sash pont olyan mint én, gyűlölte az érintéseket, de nem húzódott el a szőke démon elől.
Faith Sasha bólintása után elindult felém, és az ajtót kinyitva várta, hogy utána menjek, amit meg is tettem.

– Erről senkinek nem beszélhetsz! – sziszegi indulatosan, és a maga mögött gondosan bezárt ajtónak dől.

– Nagyfiú vagyok már. – szögezem le – Eltudom dönteni miről beszélek és miről nem. – nézek rá undorodva, de az igazság az, hogy egyáltalán nem érzek iránta undort, ami azért is fura, mert én csak ezt tudom érezni. A húgom elfogadta őt, ami miatt nekem is meg kell vele barátkoznom.

– De...Ez... – keresi a szavakat, és az idegtől, vagy a zavartól kislányosan elpirul. – Ha apám ezt megtudja, soha többé nem jöhetek ide...

– A húgom miatt jársz ide? – térek a lényegre. Bólint, és lesüti a szemét. A kezem ökölbe szorítom magam mellett, hiszen egyértelműen szégyenli őt.

– Én nem tudtam, hogy ő a húgod. – néz rám a hatalmas bambi szemeivel.

– Sasha Fokin a neve. – rántok vállat. Tudom, hogy tudja a nevem, ahogy azt is, hogy miket tettem. Az apja minden valószínűséggel felhívta rá a figyelmét.

– Basszus, tényleg! – csap a homlokára, és esküszöm, olyan drámaian csinálja, hogy ilyet még csak az elcseszett vígjátékokba láttam.

– De valamit tudnod kell! – lépek hozzá olyan közel, hogy a cipőnk orra szinte összeér, és közbe magamtól azt kérdezgetem, mikor kerültem én valakihez is ennyire közel önszántamból? – Ha megbántod őt, nem mindig vagyok ám ilyen kedves...

– Te meg a kedvesség! – horkant fel, mire én rávicsorgok.

– Gyűlölöm, ha a szavamba vágnak. – hajolok hozzá közel, mire a szava elakad, és a virágos parfümje minden érzékszervemet elárasztja. – De, hogy befejezzem amit elkezdtem. Soha nem bánthatod meg a húgomat, különben olyan kegyetlenül végzek veled, mint apámmal!

A szeme kitágul, és szinte próbál eggyé olvadni a fallal. Tehát apuci nem mesélt neki részleteket? Nem mondta el, miféle módon öltem meg az apámat? Érdekes...

– Amúgy, senkinek nem szólok, hogy itt jártál. – lépek hátrébb, amit ő ki is használ, hiszen vissza se nézve elfut.
Egy ideig gondolkodom, hogy utána menjek-e, de nem hinném, hogy túl jó ötlet lenne.