Ha suttog a végzet

2. rész

— Most pedig, – kezdek bele – van harminc óránk, hogy elmeséld mi vitt rá arra, hogy megmentsd az életem.

— Puszta szívjóság. – lenyomja az indexet, holott egy lélek sincs az utakon.

Nyilván ennek a negyedrésze sem igaz.
Azok után, hogy olyan csúnya módon elbántam az apjával csodálkozom azon amit tett.

Arra is gondolok, valami szándéka van velem amit most még titkol előlem, ugyanis másképp kétlem, hogy megtűrne egy ilyen ócska múltú lányt maga mellett.

— Kétlem! – körmömmel az ablaküvegen kaparászok.

Lassít és kanyarodás közben rám pillant, de ez amolyan futó pillantás volt, mintha megnézné, hogy ott ülök-e még mellette.

— Még nem állsz készen az igazságra.

— Arra még lehet, hogy nem, de – az út melletti tábla felé biccentek – egy kis fosztogatásra soha nem mondok nemet.

A rozsdás négyszögletű tábla azt írja bolt van a közelben, a kiírás alapján számolva a következő kereszteződés után lesz.

Szükségem van valami ehetőre. Sürgősen.

A korgó gyomromra nyomom a kezem, hátha Draven nem hallja ahogy motyog.

Szükségünk van továbbá kötszerre, hiába rejtegeti a karját, a vékony pulcsija hamar átázott a vértől.

Látom a foltot az alkarján.

Begurulunk a parkolóba, ami csont üres, talán az üzletet is kifosztották már évekkel ezelőtt.

A fotocellás ajtó már nem működik így arrébb az egyik kirakatüveg betört részén mászunk be.
Ahogy sejtettem, a polcok fele üres. Az egyik fehér bábun lóg egy szürke pulóver, egy mozdulattal lerántom.

Már az enyém.

Körbe sétálok a polcok között.

— Ne tűnj el kis démon.

— Kis micsoda? – kiáltok vissza távolról.

— Démon. – suttogja immáron a fülembe.

Valami észrevehetetlen módszerrel settenkedett a hátam mögé.
Két palack vizet és valami zacskós rágcsálnivalót tart a kezében.

Az egészségügyi ládika után kutatok a pult mögött.
Nincs szerencsém.

Megakad a kezem egy fegyverben, a pultra teszem.
Draven elveszi és megnézi a tárat, üres.

Ahogy a pénztárgép is, mondjuk nem is tudom mit akartam manapság a pénznek nem sok az értéke, itt már csak lélekkel és hatalommal fizet az ember.

— Hozz egy rongyot. – utasítom.

Közben a mellettem dülöngélő polcról leemelek egy átlátszó üveg tequilát.

— Minek? Mit akarsz?

Egy sárga félbeszakított ruhadarabbal a kezében tér vissza. Elveszem, mielőtt lelépne a keze után kapok és felhúzom koszos pulcsija ujját.

— Lekezelem a sebet.

Elég csúnya vágás, mély és éles, ha tippelnem kéne talán egy üveg darabka állt a karjába.
A vöröslő vér még most is szivárog a sebből. Teljesen eláztatta szegény ruhaanyagot.

Lecsavarom az üveg tetejét, bőségesen öntök a sebre aztan Draven kezébe nyomom hogy húzza le a többit.

Először vonakodik, de amint megérzi a pia fertőtlenítő hatását bátran nyúl az üvegért és önti le a tartalmát a torkán.