I.fejezet - Mahadoniai út

26 3 0
                                    

Az új világ kezdete
I.fejezet Mahadoniai út
–Lukrécia fájós fejjel tér magához és csodálkozik, hogy hol is van. Majd hirtelen meglát valakit aki épp hozzá szól:
– Mi történt, megsérültél?
– Mi? Hol vagyok?! – Értetlenkedett Lukrécia.
– Marihuania-ban, hol máshol? 
– Ez csak egy álom, csak egy álom!
– Nem esett bajod? Az előbb láttalak lezuhanni az égből.
Lukrécia máshol járt fejben csak arra tudott gondolni, hogyha ez nem is a valóság, elég menő.
– Egy kicsit sajog a fejem.
– Hogy hívhatlak téged?
– Az én nevem L-L-L...
– Mi a baj? Lehetne új neved is, ha szeretnél.
– Az én nevem Midori
– Midori ez tetszik. Én Lucy vagyok. Gyere elviszlek téged Mahadonia-ba, ahol a Föld istennője útba igazíthat téged.
– Öhmm oké.
– Induljunk!
***
– Ohh, szia Lucy, nem láttam, hogy jössz. Mi járatban vagy erre?
– Hoztam egy újoncot. Bemutatom Midorit.
– Üdv Midori, én Jagaimo vagyok a Föld istennője!
– Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ugye tudod, hogy a neved burgonyát jelent? – Nevette el Midori kérdése elejét.
– Igen tudom, de már késő. Nekem is lenne hozzád egy kérdésem. Milyen elemet használsz?
– Ohm mármint? AA fajtát, és te?
– Szóval áramot? – Kérdezett vissza Jagaimo.
– Hát nem én, hanem a háztartási eszközök, de ja.
– Várj, te nem vagy elem használó!? Mit keresel te itt!?
– Ez egy hosszú történet. – Sunnyogott Midori
– Adjunk neki időt, hátha mégis elem használó! – Dobta be az ötletet Lucy.
– Nem furcsa, hogy egy ilyen alak felbukkan királynőm? Lehetnénk óvatosak vele! – Szólalt fel az egyik őr.
– Igazad lehet!
– Várjunk csak! Ti most arra céloznátok amire gondolok? Ez kicsit túlzás! Mi van ha ártatlan?
– Lucy, ez nem gyilkosság csak elővigyázatosság. – Zavarta le ennyivel Jagaimo.
– Mi!?? Most mit akartok velem? – Zavarodott meg Midori.
– Elviszünk téged egy zárkába, ahol kiderítjük van-e erőd.
– Mondtam már, hogy nem! Engedjetek el! – próbált ellenkezni Midori, miközben lekötözték kezeit és lábait, majd elhurcolták.
– Megérkeztünk! Ne próbálkozz semmivel míg eloldozunk! – Midori fittyet hányva az őr fenyegető szavaira megpróbál kijutni, de hirtelen áram ütés éri ami az őr képessége volt. – Én szóltam.
Midori elájult a sokktól, miután felébred minden sötét körülötte alig lát valamit majd kiszúr egy állatot, aki éppen pihen.
– Ez egy cica? Mit keres itt? – Majd hívogatni kezdte a szőrcsomót.
A macska felkelt majd egy fát hirtelen felgyújtott mint, aki nem tetszését akarja jelezni Midori felé, aki megijedt, de nyugtatni kezdte magát, hogy ez csak egy álom és semmi bántódása nem eshet. A tűz eljutott a lábáig amit megégetett, de valahogy ez az égés sokkal fájdalmasabb volt attól amit megszokott. Talán azért fájt jobban mert rájött, hogy ez a tiszta valóság és nem holmi álom. Annyira rémült volt, hogy kirobbant belőle a víz, nem tudta hogyan de megrémítette. Az őrök erre a hangzavarra bejöttek, majd elakarták fogni Midorit, aki persze menekülni akart, viszont a lába hihetetlenül fájt. Csak kúszni bírt, semmi ereje nem maradt a testében. Az őrök elkapták, lekötözték és sietősen Jagaimo elé vitték. A királynőnek nem kellett több, kiadta a parancsot, hogy börtönözzék be, de oda ahol nem tudja használni elemi erejét. Midorit bebörtönözték, de ő tűrte. Fura hangokat hallott, majd jeget vett észre amit nagyon furcsált, hisz nem volt oly hideg, hogy jég legyen. Megjelent egy idegen cellája előtt. Midori nem értette ki lenne ő.
– Ki vagy te?
– Yumie vagyok.

Az új világunk kezdete Where stories live. Discover now