Az új világunk kezdete

II.fejezet - különleges találkozó

II. fejezet – Különleges találkozó
– Egy kicsit, bővebben?
– Azért jöttem, hogy segítsek. – Yumie egy kisebb jeget rak Midori lábára, amitől felszisszen.
– Miért segítesz nekem?
– Lucy küldött, hogy rád nézzek, aggódott érted.
– Nos hát amint látod én-
– Nem terápiázni jöttem, csak ellátni a sebedet. – Hátra mutat az őrre, miközben még Midori sebével foglalkozik.
– Ó, nos hát akkor, gondolom izé. – Jött zavarba Midori.
– Jegeld a sebed még egy darabig. –  Mondandója közben hideg arc vonásai gyengédebbek lettek, majd felállt és a kijárat felé indult. Megfordult féloldalasan majd Midori felé vezette tekintetét. – Én most lépek.
– Úgy lesz köszönöm, szia! – Hálálkodott Yumie-nek, de alig hallhatóan az se biztos, hogy a lány meghallotta miközben távozott, ott hagyva őt. De azt biztosan tudta, hogy ő különleges.

  Midori nem tudta mihez kezdjen, már szinte unta magát ebben a bolond helyzetben. Unalma gyorsan elszállt mikor cellája ajtaja előtt megjelent az őr aki, már lekötözte sokkolta, és ide hurcolta.
– Az van kedves Midori, hogy itt tartunk pár napig, pontosabban ameddig kell, majd ha a királynőnk meghozza a végleges döntését, akkor végrehajtjuk. Mind addig ez lesz az otthonod és mivel az erőd nélkül semmit sem érsz, még sem kell felügyelnem rád, szóval jó bámészkodást a végítéletig, mentem pókerezni.
Ez nem is rossz, hogy elmegy, Yumie ha most vissza jönne akkor szabad lehetnék. Midori-t ilyesfajta gondolatok kergették, amikor észrevette, hogy a jégbe mit a lábára kapott valami megcsillan. Egy kulcs. Fogta magát, felkelt és földhöz vágta. Oda sántikált az ajtóhoz, ami nem akarta könnyen adni magát, de mire végre sikerült nagy nyikorgással kinyílt. Ezzel együtt Midori előtt a szökési lehetőség is.
– Na most már jó lesz minden. Csak megkeresem titokzatos Yumie-t és segítséget kérek tőle. – Állt meg hirtelen, mikor szemei elé egy érdekes kaszinó került. – Nagyon rossz előérzetem lett-
– Állj csak meg! – Kiáltott az őr majd megfogta, a már mérgest, neki semmi nem jön össze Midori-t. Majd meglátja Yumie-t.
– Yumie! Kérlek! Segíts!
– Használd az erődet! – Kiáltott felé.
– N-nekem, é-én, nem tudom. Én nem tudom!
– Yumie! Tudtam, áruló féreg! – Üvöltött a lánnyal az őr, aki még nem rég a kaszinóban önfeledten jól érezte magát.
Az őr árammal támadott Yumie felé, aki habozás nélkül felhúzott egy jég pajzsot maga elé. Midori felé fordult, és mintha a szemeivel mondaná neki, hogy „Midori csinálj valamit!". A lány nem tudja használni elemi erejét, hisz eddig azt se tudta, hogy neki bármi ilyesmije lenne. Koncentrált, ami bevált de csak annyira, hogy pár cseppet szerencsejátékos őrünk arcába locsolt. Yumie nem habozott fogta hát, és lefagyasztotta az őrt.
– Midori! Gyere, elviszlek valakihez aki tud segíteni neked! – Mondta a szemébe de elbizonytalanodott. – Azt hiszem.
– Azt hiszed? Kihez?
– Mindjárt megtudjuk, viszont ha segít akkor megtanulhatod az erődet uralni! – Megfordult és elindult ki Mahadonia-ból. Ott ahol a lakosok nem is tudják mi történik szeretett városukban.