Az új világunk kezdete

III. Fejezet - Mester

III. Fejezet – Mester
  A két lány egy ideig csendben sétált egymás mellett, majd Midori erőt vett magán majd kérdezett
– Yumie! Egyébként miért segítesz rajtam? Nem ismersz engem.
– Egyszerűen csak azért, mert magamra emlékeztetsz. – Vette fel újra hideg arcképét.
– Ez, hogy érted? – Próbált minden információt kiszedni a mellette sétálóból, aki keveset mondd magáról, ezért muszáj megragadnia a lehetőséget, hogy legalább egy apró dolgot megtudhasson megmentőjéről.
– Haajjaj... – Sóhajtott fel. – Akkor kezdődött számomra minden, mikor gyerek voltam és nem tudtam kezelni az erőmet, mivel új voltam a városban, természetesen velem is azt tették egykor, amit veled. Tesztelgették, hogy van-e erőm, persze mikor megértették, hogy van bezártak pontosan oda ahova téged. Értem senki nem jött el. Nem is tudom már mennyi idő telt el a cellában, mikor Jagaimo meghozta a végleges döntését. – Yumie gyorsabb léptekkel szelte a már nem beton járdát, hanem a föld utat, viszont érződött rajta, hogy egyre mérgesebb lesz a feltépett sebei miatt. – Be kellett állnom katonának, semmi féle kiképzést nem kaptam, aztán a fronton megismertem egy fura vándort, aki megszöktetett. Ezek után kiképzett engem. – A már lassabban bandukoló lány arca gyengédebb lett, majd jobbra fordította fejét, hogy Midori-ra lásson, aki csak csendben hallgatta Yumie szomorú történetét és néha csak egy együtt érző hümmögés hagyta el a száját. – Szóóval, tudom milyen szar érzés a börtönben ülni és várni, hogy talán valaki segít. De én elmentem hozzád, persze Lucy kérlelt is.
– Ohh értem...
– Akihez megyünk, az az ember, aki kiképezte a vándort, de még soha sem találkoztam vele. Hallottam dolgokat róla, hogy túl durva.
  Utazóink megérkeztek a segítőhöz, kinek ajtaja előtt álltak. Egy kis gondolkozás után beléptek és szembe találták magukat egy nagyon magas, sötét mogyoró barna hajú, fiatal felnőttel. Yumie beljebb tessékelte magát majd oda ment hozzá.
– Yumie vagyok! Mellettem ő itt Midori, segítség kellene!
– Tudom kik vagytok, sőt nincs olyan mit én ne tudnék. Azzal is tisztában vagyok miért jöttetek el hozzám. Tanítsam meg Midori-t használni az elemi erejét, nemde? Segíthetek nektek! – Kinézett az ablakon majd elgondolkozott. – Midori milyen elemet használsz?
– Túlzásnak tartom, hogy használom, viszont ha minden igaz víz lenne az.
– Akkor hát kezdjünk neki, mert ez hosszú szenvedés lesz. – Nem kellett több neki, elindult az ajtóhoz majd visszafordította a tekintetét a két lányra. Szemein látszott, hogy erre várt már egy jó ideje, mint aki már rég óta unatkozott volna. Számára semmi nem akadály féle energia áradt belőle, egy kis arroganciával. – Szólítsatok Mesternek! Egyszerű lesz, kimegyünk a nyílt terepre és Yumie figyeli, hogy az őrök Mahadonia-ból ne jöjjenek erre. Midori-t meg megtanítom az alapokra.