Liar |Lee Minho|

01

    Liaval nevetve léptünk ki az épületből. Olyan jól szórakoztunk az utolsó órán, hogy rögtön elfelejtettük azokat a rossz jegyeket fizikából. Szerencsémre, mint ahogy minden csütörtökön Hwang ,,kisasszony" borzalmas tanítása után jön mindig a kedvenc tantárgyam ... kémia! Tudom, tudom ,ez egy kicsit bosszantó lehet azok számára akik nem szeretik. Bevallom régen én sem kedveltem ,de amióta új tanár tanítja megtetszett.

-Ezen a Sanghunon én mindjárt beszarok- csapott össze-vissza Lia drága - Anyám!!Annyira jóképű, hogy még akkor is röhögnék , ha szarok lennének a poénjai.

-Előbb Lee Minho most meg Sanghun? Kezdesz egy kicsit betegesnek tűnni. -vágtam hírtelen komoly fejet. Nagyon szeretem a barátnőmet csak kezd már egy kicsit idegesíteni a pasis dolgaival. Róluk áradozik folyamatosan és képes engem egyedül hagyni egy olyan buliban ahol senkit sem ismerek rajta kívűl, csak azért , hogy egy fiúval lehessen. 

-Hé! A szép fiúk tesznek boldoggá! -próbált visszavágni.

  Egy cseppet sem győzött meg ezzel a kijelentésével, sőt már kezdett felbosszantani. Mi az, hogy csak a férfiak teszik boldoggá? Én dísz vagyok? Velem nem tud szórakozni? Az együtt töltött idő hamis volt?
    Próbáltam elhessegetni ezeket a rossz gondolatokat, mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni.

-Hülye.

   Szerencsémre megláttam a távolban leparkolni egy igen ismerős autót. Tudtam jól, hogy az Minhoé. Közelebb érve be is igazolódott a gyanúm, mert a fiú ült benne. Amúgy min is csodálkozom, csak neki van ilyen puccos autója. Porsche 911 Gt3, fehér színű , piros felni és lökhárító. Már első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet.
   Egy kicsit feszengtem, mert még sosem ültem benne nem tudtam, hogy, hogy kell vele bánni.

-Akkor, ömm szia Lia! Holnap találkozunk! -búcsúztam el tőle egy ölelés kíséretében.

  -Ez igen! -nyalta meg a száját, gondolom, hogy neki is felkeltette az érdeklődését a kocsi- Tudom, hogy tudod , hogy mit csinálnék a helyedben... -nevetett majd sietve elment, hogy még véletlenül se tudjak beszólni neki.

   Beszállás előtt még egy kicsit vacilláltam, hogy az anyós ülésre üljek vagy hátra. Gondolom Minho is észrevehette a bénázásom mert rögtön kinyitotta a mellette lévő ajtót ezzel jelezve , hogy előre üljek. Mellé. Amennyire csak tudtam óvatosan foglaltam helyett és csuktam be az ajtót. Időn közönként kisebb grimaszokat vágva, mivel nagyon megterhelő feladat volt.
     Hirtelen kuncogást hallottam meg közvetlen mellőlem. Odapillantottam és a fiú egyik keze a száján volt. Gondolom ezzel akarta tompítani a kiadott vinyákoló hangokat. Megjegyzem, hogy ez nem sikerült neki.

-Nyugi már.. -tartott szünetet - tényleg drága a kocsi, de azért nem kell ennyire félteni! - sikerült valamennyire megnyugodnia.

-Nem értem, hogy ez miért vicces? Féltem valakinek a vagyonát. Ez nem bűn. -háborodtam fel.

-Baszki, olyan fejeket vágtál... -fordult felém mosolyogva és a szemembe nézett. Ezzel a tettével annyira zavarba hozott, hogy a szemkontaktust azonnal megszakítottam vele és az ablak felé fordultam. Olyan balfasz vagyok én is!

   Az út majdnem egész végig csendben telt egészen addig amíg édesanyám fel nem hívott.

-Háló! -szóltam a telefonba - Miért hívtál?

-Háló háló! -kezdett el hangosabban beszélni -Szerinted miért édes kicsi lányom?

-Nem tudom, ezért kérdem.. -válaszoltam nyugodt hangnemben, ami miatt még idegesebb lett.

-Láttam az Enaplót-ne ne ne, csak ne most,Minho mellett -Megint egy egyes fizikából? Mondd csak eszednél vagy?! Megfogsz bukni Kim Na Bi ha így folytatod!

-Anya, ezt nem tudnánk máskor megbeszélni? -próbáltam lenyugtatni. Nem ment.

-Mikor máskor? Hmm , halljam? Nem élsz velünk már mióta! Mikor tervezed megbeszélni ha nem most? Sőt , ez a jegy annyira felbosszantott, hogy ha nem jössz haza most azonnal az egész cókmókoddal együtt meg sem engedem, hogy kimozdulj egész 18 éves korodig. -megijedtem és elkezdtem kapálózni. -Szépen beíratunk egy magántanárhoz. Ez már nem mehet így tovább! Amióta nem élsz velünk kezdesz elszállni magadtól. Most itt vége szakad mindennek!

-Én vállalom a tanítását és így nem kell elköltöznie .- szólalt meg hirtelen mellettem Minho. -Ötös voltam fizikából.