Tengerverem

Út a tündöklő szigetek felé

Az Evangelin már két napja úton volt. Thea ebben a két napban nagyrészt térképeket másolt a kabinjában, amiktől már teljesen elfáradtak a szemei. Begörnyedt háta már sajgott egy ideje, és a gyertyaszag is beleitta magát az orrába. Ezért úgy döntött, hogy összeszedi a térképmásolatokat, és elviszi Röjn úrnak. Megindult kifele a kabinból, de amikor kinyitotta az ajtót, a professzorral találta szembe magát. A férfi megvetően nézett rá, majd becsapta maga mögött az ajtót. A lány meglepődve tapasztalta a reakciót, majd megszaporázott léptekkel indult meg a fedélzetre vezető lépcsőhöz, amikor egy fütty ütötte meg a fülét. Keze ökölbe szorult erre a hangra, de úgy döntött, hogy nem foglalkozik a dologgal. Néhány lépéssel később rájött, hogy jól tette, mert a füttyentés nem neki, hanem Hillary-nak szólt, így békésen haladt tovább felfelé. A lépcső kellős közepén megállította Gregory Anderson, Röjn úr másik kadétja, aki valahogy emberként kezelte Theát, amiért a lány nagy hálát érzett vele szemben.

-Jó reggelt! Nem láttalak a reggelinél. Minden rendben? - kérdezte Gregory kedves mosollyal arcán.

-Teljesen. Nagyon korán reggeliztem, hogy befejezzem a térképet.

-Uh! Szegény. Röjn térkép másolni küldött. - fintorodott el a fiú.

-Nem zavar. Elvagyok vele.

- Ha te mondod. Ma tiéd az esti őrség. A tisztek együtt vacsoráznak a vendégekkel szóval egy kadétnak kellett átvenni.

-Rendben.- felelte Thea elfogadóan, de látta a fiú arcán, hogy valami nincs rendjén.

-Figyelj, Thea! A többi kadét felszolgálni fog a vacsorán, és ezért viszed te az őrséget.

-Oh! Jó. Mindegy.- mondta Thea. Nem értette, hogy Gregory miért vágott olyan gyászos képet, de nem zavartatta magát. Elköszönt, és elindult Röjn úr kabinja felé. Ahogy hátra sandított, látta, hogy a többi kadét összesúg mögötte. Ez kissé meglepte, de nem különösebben foglalkozott vele, mert az akadémián megszokta.

Végül elérte a kabint, amit keresett. Bekopogtatott.

-Szabad.- hangzott a felelet, mire belépett.

-Jó reggelt kívánok, hadnagy úr!- köszöntötte illendően a felettesét.

-Á, Ms. Livins! Kész is van?

-Igen. -nyújtotta át a feltekert papírokat.

-Valami gond van? Nagyon keveset beszél.- nézett fel Röjn úr a munkájából.

-Nincs. Meg eleve nem beszélek sokat.- felelte Thea egykedvűen.

-Gondolom hallotta, hogy magáé az őrség.

-Igen.

-Azt is tudja, hogy miért?

-Igen.

-Nézze! Arra gondoltam, Gregory-t is felmentem a felszolgálás alól, hogy maguk ketten legyenek őrségben.

-Nem szükséges.

-Jó lány maga Thea, nagy kár, hogy aláássák a tekintélyét.

-Tessék?- kérdezte a lány megrökönyödve.

-Tudja, a kapitány úr kínosnak érezte volna ha egy lány szolgál fel a vacsorán. Kész örökkévalóság volt már arról is meggyőzni, hogy maga itt dolgozhasson.

-Oh! Értem. - felelte Thea. Mintha mellbe vágták volna. - Parancsol még valamit?

-Bocsásson meg. Nem akartam ilyen borzasztóan őszinte lenni. Csak jobb ha tudja mivel áll szemben, hogy legyőzhesse.