Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 14

Összedobtam egy egyszerű tejszínes tésztát, hogy minnél laktatóbb legyen tele tettem mindenféle sonkával ami volt. Eléggé nagy adagot főztem, hisz mindjárt dél tehát a többiek is meg fognak éhezni. 

-A napló előtt, el sem gondolkodtál a pszichológia szakon? -kérdezte mire megállt a kezembe a fakanál.

-Nem! Előtte azt gondoltam, hogy én nem vagyok jó erre. Nem az én világom. -kis szünet után hozzátettem -A napló megváltoztatta ezt a nézetem. 

-Más barátod nem is volt? -óvatosan tette fel a kérdését és megértem hisz elgondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e, de arra jutottam ha én nem mondom el akkor ő se fog megnyílni.

-Nem! Imádok olvasni és ez nem tetszett sokaknak. Könyvmolynak, strébernek, Kattosnak hívtak felsős korom óta. De Tina lerendezte őket. Ő volt a minden lébe kanál. Minden verekedésben benne volt! Ha ő nincs akkor lehet egy súlyosabb traumát kaptam volna azoktól a nyomiktól! -odajött mellém és a jobb oldalamon a szekrénynek támaszkodott

-Szinte mosolyogsz! Hogy? -arcom fürkészte mintha minden oda lenne írva.

-A saját és mások terápiái sokat segítettek! Mostmár tudom, hogy belül mit érezhettek amiért erre fancsalodtak! Tudod ha valakit csúfolnak az mind a két oldalnak egészségtelen csak senki nem nyújt segítő kezet a piszkálónak! -félre húztam a kajcsit majd mivel már csak a tészta főtt így háttal neki dőltem a szekrénynek.

-Akkor Steve-t is azért bánthatták mert magukkal sem voltak megelégedve? -kérdőn néztem rá hiszen nem értettem a kérdést. 

-Mikor? -szinte minden forgatókönyv lezajlott a fejembe. És mindegyik a torony falai belül zajlottak le.

-Nyugi! -simított végig a karomon. -1945-ben! Még a széruma előtt. Kis töpszli volt! -ezt a mosolyát imádom. Olyan aranyos ahogy a múltba mered.

-Szeretem mikor így nézel! -halkan de teljesen érthetően ejtettem ki a szavakat, teljesen tudatosan -Segítek, hogy jobban érezd magad ebben a korban is! -fogtam a kezére ami a vállamon pihent. Ekkor viszont nagy robajjal jött be a konyhába Tony, Clint és Natasha valamit nagyon beszéltek és ezzel a lendülettel Bucky hátra lépett egyett tőlem. 

-Mi ez a jó illat? -szimatolt egy nagyot Tony. -Ohh...Szöszi elfogadtom a hálád! -nézett az edényekre én csak mosolyogva megráztam a fejem.

-Ki mondta, hogy kapsz? -kérdeztem vissza miközben elvettem a lábost azzal a céllal, hogy leszűröm. 

-Remény hal meg utoljára, de azért kételkedem, hogy nem egy hadsereget akarsz vendégül látni! -Tony szája be sem áll. Suttyonba Bucky-ra néztem akiről már meg sem mondtam volna, hogy egy perce még jó kedve volt.

-Wanda merre? -jött mellém Natasha.

-Nem tudom! Bucky szórakoztat egy ideje! -mondtam a végét halkan, hogy csak Natasha hallja. Tudom, hogy a fiúk előtt nem kérdez rá így csak bólintott és segített megteríteni míg PÉNTEK idehítva a többieket.

Attól eltekintve, hogy még beszélni akartam Bucky-val jól alakult a mai napom eddigi része.

***

A délutáni edzés végén Steve felkísért Wanda szobájáig nehogy valami bajom legyen. Majd egy zuhany után megkértem Wanda-t kísérjen el apáig.
Ott hagyott vele kettesben így megbeszélhettem vele azt amit akartam. Az ágyán ülve vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem.

-Segítek Bucky-nak! -mondtam ki mire apám elég fura arcot vágott.

-Hogy mit csinálsz? -kérdezte majd, hogy nem ordítva

-Segítek Bucky-nak! -mondtam bátrabban. -Láttam Azt a szemébe apa! -mondtam mielőtt bármit is felhozhatott volna mentségnek.

-Ezer indokom lenne de tudom, hogy miután láttad Azt a szemébe nem fogsz egyikre sem hallgatni! -sóhajtott egyett.

-Aggódok miatta! Mint megtudtam keveset alszik, és rengeteget edz, nem egészséges! Valahogy rá akarom venni, hogy engedje meg a tűs altatót. De eddig semmi! 

-Ha eljön az idő úgy is tudni fogod! -mosolygott furán. Még nem láttam ezt a mosolyát és nem tudom hova tenni. -Mi volt a legnagyobb indok még az mellett, hogy megláttad?

-Miután beszélt nekem a múltjáról olyan boldog volt. Ezt akarom, hogy újra az legyen aki és ne rettegjen saját magától sem! 

-Szereted? -kérdezte pár perc csend után

-Tessék?

-Ne tagadd le, hogy mást érzel mint például a Kapitány iránt. Valld be magadnak mégha másnak nem is! Szereted! Látom rajtad! -simított végig a hajamon.

-Hogy szerethetném? -kérdeztem vissza hiszen nem tudtam mire vélni.

-A szíveddel! Ez a sorsotok, hogy mind a ketten boldogok legyetek meg kell küzdenetek a saját múltadokkal ami összekapcsolódik! -döbbenten néztem rá. 

-Ki vagy és mit csináltál az apámmal aki már rég megölte volna? -olyannyira megdöbbentem, hogy még a testtartásom is elernyedt.

-Csak az apád aki ismer mint a rossz pénzt! Az vagyok aki látott boldog kislányként, összetört tiniként és érett nőként is már! Az vagyok aki tudja mikor beszélsz valakiről szeretettel! -csak néztem magam elé és nem tudtam hova tenni. Szeretem? -Ne gondold túl csak kövesd a szíved! Mindig jó sült ki belőle! -mondta majd megölelt. Ekkor viszont eszembe jutott valami. 

-Szerintem tudom! -szakadtam ki apa karjai közül majd mosolyogva álltam talpra. -Bruce merre van? -kérdeztem 

-PÉNTEK hívd ide Bruce-t! -mondta apa és alig bírtam egy helybe maradni. Ma aludni fog Bucky.

Az a pár perc amíg Bruce odaért apa szobályához kész örrökké valóságnak tűnt. Mikor elmondtam, hogy mi kell és kinek kételkedett de biztosítottam, hogy nem vagyok őrült. A Hulknak kifejlesztett nyugtatóval mentünk Bucky szobályához. 

-2 percet kérek utána gyere be! -mondtam neki majd kopogás nélkül bementem. Bucky éppen egy füzetet forgatott a kezébe. -Szia! Ismét! -vigyorom hatalmas volt ahogy a boldogságom is. -Mit csinálsz? -kérdeztem félre döntött fejjel.

-Rajzolni akartam de nem ment így csak gondolkodok. De mi ez a nagy vidámság? -kérdezte majd elém állt.

-Ha bizol bennem ma kapsz altatót! -mondtam egy szuszra, gyorsan, hadarva.

-Tűvel? -bólintottam és mielőtt ellenkezett volna kopogtak.

-Bízz bennem ha nem lesz jó többet nem kérek semmit! Ígérem! -mondtam és ajtót nyitottam Bruce-nak.

-Készen álltok? -kérdezte mire Bucky-ra néztem és az ágyára mutattam.

-Most! -mondtam mire nagy nehezen befeküdt az ágyába. Én az egyik míg Bruce a másik oldalára ment. -Mr. Jakson a kedvenc betegem Dr. Anderson betegei közül. -kezdtem el beszélni mire rám kapta a tekintetét. Bruce várt még pár percet míg már tényleg nem fog figyelni rá. -Ő volt az első aki fájdalmasan őszinte volt már a második találkozónkon. Az első viszont olyan szép történteket mesélt mint, hogy a feleségével a besorozás előtt házasodtak össze és össz-vissz 1 napot tölthettek csakis kettesbe. Viszont minden nap jött levél neki és küldött levelet. Az utolsó levelébe Mr. Jakson leírta, hogy jövőhétre otthon lesz, mert leszerel. A felesége ezután a levél után kiszámolta mikor kell elküldenie a levelét amiben leírja, hogy halálos beteg és napjai vannak úgy, hogy azt a vonaton olvassa. Így is történt. Mikor leszállt a vonatról futott a megadott korházba és ott szembesült a ténnyel miszerint szeretett nője haldoklig. Összesen 1 napot és 1 órát tölthettek egymás mellett férjként és feleségként. Azóta is őrzi a leveleit. -miközben beszéltem Bruce beadta a nyugtatót és rögtön ki is ment. Én viszont akkor fejeztem be mikor láttam, hogy Bucky minjárt elalszik.

-Itt maradsz? -kérdezte a kezemet szorongatva amit idő közben fogott meg

-Nem megyek sehova! -ezzel a mondattal lecsukta a szemeit és elmerülhetett a csodás álmok világába. Én pedig Istent kértem, ne keljen sokszor tűt belé szúrni.