Ártatlan gyöngyszem(Novella)

Ártatlan Gyöngyszem

  Volt egy lány, akit mindig mosolyogva, boldogan láthattak. Otthon is és a közösségi helyeken is. A neve Rose, egy szemüveges, sötétbarna hajú, kávébarna szemű lány. 

A suliban egyetlen egy barátja volt, akit szinte teljes szívéből szeretett, benne bízott mindig, Ha valakinek elmondott akármit, sajnos mindig visszahallotta, nevettek rajta. De ennek ellenére is mindig pozitívan állt a dolgokhoz. Csak így is sokat, sőt rengeteget bántották a lelkiállapotát. Mindig aranyosan, kedvesen szólt mindenkihez. Otthon, nem mert beszélni, nem akart senkit terhelni a gondjaival. Csendesen, egyedül adta ki magából a feszültséget. De ezt is mosolyogva, óvatosan végezte, nehogy kiderüljön. 

  Viszont egy nap egyetlen barátja áthívta magához tanulni, mert nem szeretett volna megbukni, ráadásul matekból. Amikor odaért, Liam mosolyogva nyitott neki ajtót, ekkor ő még mit sem sejtve egy mosollyal bement az otthonába. Tanultak egy ideig, utána beszélgettek. Majd Liam kicsit furcsán kezdett el viselkedni.

  Mikor Rose már készült volna szedelőzködni, a fiú szorosan átölelte, hogy tudtára adhassa a mosolygós lánynak, nem akarja még, hogy hazamenjen. A lány viszonozta ezt a kedves gesztust. Ez után Liam ránézett és az ajkával szerette volna megüzenni, hogy érez. Szegény kis árva lány, mivel csak ő volt az egyetlen barátja, de többet nem nagyon mert érezni, elutasította az ajkait. 

  Liam erőszakosan megcsókolta az ártatlan bárányt. Csak nevetve nézett rá, reménykedve hogy megmenekül a legrosszabbtól. De sajnos megtörtént a legrosszabb, amit egy fiatal lány megélhet egy férfi által. 

  De mosolyogva sétált hazafelé, amikor hazaért az anyukája aggódva próbálta megtudni mi történt. Rose pedig csak remegve állt az anyukája előtt, megázva. Másnap annak ellenére, hogy az anyukája megengedte az iskola hanyagolását, Rose elment. Ugyanúgy mosolygósan lépett az osztály terem peremére. Egy nap azonban London utcájában már feltűnő módon nem volt látható a mosolygós lány. Már mindnehol keresték, de hiába.

   Egyre többet hiányzott, majd négy nap után az igazgatónő felhívta Rose szüleit, hátha ők tudnak valamit az eltűnt lányról. De a szülők sem tudták merre lehet szeretett lányuk.

  Rose apja erősen alkoholista volt, innentől kezdve viszont ő sem talált boldogságot az ivászatban. Rose anyja amilyen gyorsan lehetett hívta a rendőrséget mivel ő úgy tudta, hogy Liamnál volt legutoljára. A rendőrség a saját kezébe vette az ügyet, és először a fiútól próbáltak információt szerezni. De ő nem tudta a lány tartózkodási helyét, ő csak csodálkozva rázta a fejét, hogy legutoljára akkor látta, amikor náluk volt, így tétlenül, de tovább kutattak. Majd végül az osztályt is körbe kérdezték, és megtudták, hogy Liam egyik haverja látta pár napja a szeme sarkából, ahogyan Rose és Liam chatelnek. 

  Újabb infó volt az is, hogy az iskola megfigyelő kameráján a mosolygós lányt elsétálni látták az épület előtt eltünése napja hajnalán. Jól látták merre ment, a városszéli erdőbe ment. Ekkor már 6napja nem látták őt, mire végre elkezdték a keresést az erdőben. Már az osztályban egyre többen kérdezték, hogy:˝Hol a mosolygós lány?˝˝Merre van az a pozitív csaj?˝ ˝Meglelték már a vigyorgós, mindig jókedvű kislányt?˝

Hiába volt tűnt eddig láthatatlannak, most mindenk őt kereste. 
7nap után a késő délutáni órákban megtalálták Rose kabátját nem messze az erdő szélétől.

  Majd rá pár órával megtalálták az ártatlan, kimerült, és apró lányt. Keze tiszta vér, elvérzett sebhely a szívében, csendesen feküdt a fűben. A kis ártatlan gyöngyszem, már nem mosolyog többet a világra..

Tudom,hogy rövid,de remélem tetszeni fog.

2024.01.19