Új suli...

16.

Haza érve bementem gyorsan a kapun majd be a házba. Kis idő múlva a testem át melegedett a táskámat ledobtam a szobám padlójára.
Hiába szeretek keményen aludni az ágyamat soha nem cserélném le soha semmire.

Anyámék ki fognak nyírni. De már nem érdekel.
Már megszoktam..

Pár perc múlva dörböltek a kapun és a csengőt folyton nyomkodták. Azt hittem egy idő után abba hagyják és azt hiszik nincs itt senki de nem fejezték be tovább csinálták. Bele léptem a fekete Nike papucsomba és ki tipegtem benne. A kapuba Mia és Matt állt. Ezért meg fogom ölni Atoszt!
Már épp fordultam volna vissza hogy vissza menjek a házba amikor megszólalt Matt.

-Luc engedj be!-Kezdte.
-Kérlek.-tette hozzá.
A kapuhoz lépkedtem az se érdekelt hogy rózsaszín térd naciba vagyok és egy kék melegítőbe. Már nem.
-Nem hittél nekem pedig mondtam én is hogy kérlek szóval fogd be a pofád!-Rivaltam rá.

-Luca.. nagyon aggódtam érted!-Kezdett könyezni Mia szeme.
-Mia úgy is tudod hogy tőlem nem lehet csak úgy megszabadulni.- Mosolyodtam el.
-De akkor is....!!-Sirt tovább.

-Luca figyelj sajnálom!-Szolalt meg újra Matt.
-Persze persze mindig mindenki sajnálja de nem csinál semmit hogy kijavítsa. Annyi sajnálomat kaptam már hogy egyszerűen már csak leszarom az egészet. Sajnálom ezt... Sajnálom azt...
Ezzel a sok sajnálattal csak ront a  helyzeten nem javít egy idő után!-Mondom kicsivel hangosabban.

-Amint láttuk hogy eltünt a táskád már rohantunk ide.-Probálkozik újra.
-Pont nem érdekel mennyit futottál!-Vágok vissza.
-Meg amugy is mit érdekel ez téged? Eddig sem most sem és nem is fog érdekelni téged soha semmi!-Fordultam sarkon.

-Luc!-Kiáltott utánam Matt.
-Nem Luc vagyok hanem kibaszott Luca!

Bementem a házba nem törödve semmivel leültem az ágyra.
Tegnap óta nem kapcsoltam be a telefonom összesen 159 értesítés jött különböző platformokon.
A zenelejátszómat felraktam töltöre. Majd pár óra semmit téves után nyilodott az ajtó mire felpattantam az ágyról.

Anyáék jöttek meg. Lemetem a lépcsőn abban bizakodva hogy majd a nyakamba borulva halálkodnak az istenek hogy haza jöttem.

De ez helyet amint anyám meglátott oda jött elém és pofán vágott.
Nem ez volt az első hogy megütnek régen sírtam rajta de már inkább próbálom vissza tartani. Fejem a pofon irányába fordult és a hajam előre csúszott eltakarva azon arcom felét. A kezemmel megfogtam a fejem ott ahol pár másodperce meg anyám keze csattant majd ránéztem. Apám a háttérbe állt és nem csinált semmit rá se szólt anyára hogy nem kellett volna ezt. De a anyám nem állt meg egy pofonnál. Megfogta a hajam és elkezdte ráncigalni.

-Anyaaaa!-Mondtam miközbe a hajamnál fogva lerángatott a lépcsőre fa padlójára.
-Van fogalmad mit tettél!-Kiabálja és tovább ráncigál.
-Fejezd bee!-Kezdtem el sírni.
-Igen csak ezt tudod mondani?!-Mondta anyám éles hangon majd elengedte a hajam elment a konyhába majd egy fakanállal tért vissza volt időm felálni de ahogy hátráltam nem léptem akkorát és hátra estem beütve a könyököm és a gerincem.
-Gyere csak ide!-Kezdett el felém jönni majd tiszta erejéből rácsapot a combomra többször. Mikor már sírni sem tudtam apám leálitotta anyámat azzal hogy elhúzta tőlem.

-Tudod jobb lenne az életem nélküled! Miattad dolgozom annyit hogy még legyen minden szarságod!-Kiabálja nekem anyám.
-Már akkor el kellett volna vetetlenek amikor még lehetett.-Folytatta.
-És 2 hónap múlva mész a bentlakásos iskolába ott majd megtudod és meg tanulnod milyen a felnőtt élet!!-Majd elviharzott.