A FenyőZöld rejtelmei [Befejezett]

4.-

4. 1905, április, Canada, Princess Amelia szigete

A kocsiút mintha sosem ért volna véget. A sok döcögéstől Emma feje megfájdult, gyomra mintha bukfenceket hányt volna.

Miután elmondta a fejleményeket Ericnek, Emma elindult szüleihez, hogy megfejtse az üzenetet, melyet a FenyőZöld utolsó kiadásában talált. A lány ugyanis rájött a kézírásból, hogy a nagyapja írta. Ugyanis ő, Bruck Gelbero volt a FenyőZöld utolsó főszerkesztője. Az ő idejében lopták el az 1850-es kéziratot. Sajnos ötven évesen eltávozott az élők sorából, így Emma nem ismerhette őt.

Vajon mire kényszeríthette a család? És mi köze ennek a rabláshoz?

- Hölgyem! Megérkeztünk. - zökkentette ki gondolatmenetéből Emmát a kocsis.

- Köszönöm! - biccentett Emma, átnyújtotta a pénzt, és elindult szülei háza felé.

- Drágám, hát megérkeztél! - üdvözölte anyja a lányát, s betessékelte az étkezőbe. Lepakolták a bőröndjeit, s egy tea kíséretében leültették az asztalhoz.

- Emma szívem, miért most szántad rá magad az útra? - kezdte a beszélgetést Mrs. Gelbero, s szerető szemeit kíváncsian a lányára szegezte.

- Megtaláltam egy régiségkereskedésben az elveszett FenyőZöldet - itt anyja meglepődöttségében felszisszent, de ő zavartalanul folytatta. - Láttam benne egy beírást nagyapámtól. Azt írja, a család kényszeríti őt valamire. Aztán azt, hogy máig ott van, és két számot.

- Felteszem, az utókornak írta, így ez akár azt is jelentheti, hogy valóban ma is ott van.

- Végakarata szerint a könyvtár kertjében temettük el.

- Ezaz! - ugrott fel Emma. - A könyvtár!

- Igazad van! - anyja izgatottan karjai közé szorította. - Mára még maradj itt, holnap fényt deríthetsz a múltra!

- Emma! - szaladt ki Eric meglátva a lányt a kapuja előtt. Hevesen magához szorította, aztán észbe kapott és zavartan hátralépett. Kis csönd következett, melyet Emma tört meg.

- Rájöttem a titok nyitjára. Gyere, mutatok valamit!

A könyvtárkertbe érve Emma egy sírkövet mutatott az egyik fenyőfa alatt.

- "Bruck Gelbero sírja. Nyugodjon békében, s a könyvek lelke magasztalja" - olvasta áhítattal a lány.

- Szóval ő a nagyapád...

- Igen. A FenyőZöld utolsó főszerkesztője, aki a kis üzenetet írta.

- Jól van... Szóval rájöttünk, hogy máig itt van. Na és? Most mivel folytassuk?

- 20.,2. Mi lehet ez? - kezdett agyalni a lány. Hirtelen nekiiramodott, figyelmen kívül hagyva a fiú értetlen kiáltozását.

- Nézd! 20. sor, 2. polc!

A lány elkezdett nézegetni a polcon, azonban csupa olyan könyvet talált, amelyeket már jól ismert.

A fiúval kutakodni kezdett, s egy karcsú könyvecskét talált egy hátsó zugban. Emma szeme tágra nyílt. Ez még ismeretlen volt számára.

- Elolvasom. Holnap gyere át ötre!

Eric visszamosolygott rá.

Otthon Emma letelepedett, felcsapta a kis könyvecskét, beleharapott lédús almájába, és nekikezdett az olvasásnak.

Ez állt az első oldalon.

"Bruck Gelbero naplója: Avagy: a FenyőZöld regéje"

Lapozás.

"1840 február 2.

Elkezdtem a FenyőZöldet. Egy újság, egy szenvedély, legalábbis a szüleimnek. A Gelberok öröksége, s a lelkük nyomán formálom a szavakat, hiszen látom, ez a hivatásom.

Főképp szüleim akaratára. Nem akartam, mégis az én terhem lett... Mégis én töltöm az időm az írásával."

Néhány óra alatt Emma odaért az utolsó bejegyzéshez.

"1850. január 1.

Már majdnem tíz éve készítem a FenyőZöldet. Úgy érzem, nyomban belerokkanok. Meggazdagodtam, de a lelkem elszegényedett. Mindenkit elveszítettem a hosszú, fájdalmas idők terhe miatt. Ma felvetettem apámnak a kérésem, hadd hagyjam el a lapot. Megtagadta.

A család kényszerít. 20. sor 2. polc."

Lapozva egyet, az utolsó oldalon elrontott monogramok hada díszelgett, mind ugyanannak a cégnek logója.