Te És Én

a megmentőm

Miután sikerult egy éves taxi szolgálatot szereznem anyámnak nagyot sóhajtva döltem hátra a kanapén.- Köszi katsuki örökké hála! Mondtam hálásan egy álmoskás mosollyal. -Bármikor. Mondta majd ásitott eggyet és ö is ledőlt a kanapére viszont a felyét belefurta a nyakamba. -Még mindig nem tudom hogy hogy az istenbe nem törted még ki a nyakad. Kuncogtam. Erre nem válaszolt csak egy morágassal végül pedig bealudt. Cuki. Gondoltam magamban. -Miért kell ilyen kicseszett arányosnak és tökéltetesnek lenned katsuki?! Kérdeztem halkan mire átkarolta a derekam és ráfekudt a kanapéra én pedig rajta feküdtem... És csak szuszogott tovább. Nagyon kínos volt. "Mi van ha katdumi felébred és ide jön"mi van ha katsuki felébred és mérges lesz rám"mi lesz ha... Gondolat menetemből katsuki zökkentet ki azzal hogy megint mozgolodik és kezd ébredezni. Ó jaj nekem istenem most ald meg szerencsétlenséggem! És hirtelen megint el kezdett szuszogni. Köszönöm istenem... Majd lassan leszáltam róla és betakarták őt a kanapén fekvő takaróval. Kicseszett cuki tud lenni mikor nem a ráncok lepik el az arcát csak szimlan nyugodtan kisimult arcát mutatja. Na mindegy. Felhívtam aizawát hogy miujság de nem vette fel sajna.
Na nem baj majd reggel haza megyek es majd meglátjuk mi lesz! Elmentem a játszó szobaba össze pakoltam es megneztem katsumit aki mar az igazak almát aludta. Megneztem katsukit de nem volt a kanapén. Hova az istenbe tűntél idióta!?Ha meg akar ilyeszteni esküszöm hogy megfojtom a picsába! Bementem a konyhában mert elfelejtettem elrakni a tányérokat. Ahogy raktam volna fel a tányérokat rájöttem hogy kicsi vagyok a ponchoz. Na de fasza a rohadt polcot nem érem fel. Majd éreztem a derekamon egy kezet a másik kezembe amibe a tányérok voltak megfogta majd felrakta a polcra es becsukta azt. Majd másik karjával is átkarolta a derekamat es a fejét a nyakamba furta. Majd hirtelen maga felé fordított és megpuszilta az orromat es egy halvány mosoly volt az arcán. Én azonnal zavarba jöttem és a fejem bele furtam melkasába. Nem akartam hogy lássa a rák vörös fejemet.
-Naa y/n chaan csak nem zavarba jöttünk? Kerdezte öntelt vigyorral a szemét az én iriszeimbe fúrta.
-Dehogy is kacchan! Eddig is ezt csinaltad velem és most vissza is fogod kapni! Majd hirtelen haragomból megcsókoltam... Igaz nagyon hamar elváltam tőle mégis. Mégis nekem ez volt az első csókom. Hiába volt rövid mégis mégis paradicsomot megszégyenitően piros arcom lett. Az övé is egy árnyalattal pirossabb lett. Én gyorsan elszaladtam bementem a vendég szobába és magamra zártam az ajtot.
*Katsuki sz.sz*
-heee! Mondtam felemelve kicsit a hangom ledermedve álva. Hehe biztos álmodok egy rosz álom amiből pár perc mulva felébredek! ugye?! Faszomé hagytam elmenni! Vagy... Vagy talan ő nem szeret? Persze tudom hogy szeret baratilag meg minden de na sose mondta hogy szerelmes valakibe. Egyszer mikor már elment y/n akkor deku mondta hogy egy két éve szerelmes volt belém. És én ezt nem firtattam. Viszont mikor vissza gondoltam... Én is szeretem! Vagy nem tudom... Sose tudtam eldönteni, hogy mit is erzek igazan y/n iránt olyan zavaros az egész!
-Mindent elbasztam! Mondtam elhaló hangon neki döltem a konyha pultnak és csak bámultam meagam elé. Tudtam hogy hol van y/n tudtam hogy bezárta az ajtót és valószínűleg sír csak tudnám miert. Egész északa ébren voltam nem tudtam aludni mig olyan hajnali 4 körül megláttam egy alakot a sötétbe fel kapcsoltam a lámpát és y/n ált tőlem nem messze. Kisírt szemekkel nézett rám megilyedve és ujra könnyek lepték el a szemét. Oda akartam menni szorosan átölelni de y/n megszólalt.
-Mennem kell... Mondta elhaló hangon. Nekem meghasadt a szivem. Hatalmas ürességet éreztem.
-Ne! Mondtam mélyen a szemébe nézve.-Vagy megint itt hagysz? Mikor szükségem lenne rád?! Vagy katsuminak vagy a szaros dekunak! Megint csak azt hajtogatod muszáj menned! Mondhattad volna anyudnak hogy nem akarsz menni! Meg tetted értem vagy deku ért? Nem! Kibaszottul semmit nem tettél ez ellen! Mondtam dühösen a hangomat megemelve.
-Kibaszottul nem tudod katsuki bakugou hogy mennyit könyörögtem azért hogy azt az egy kibaszott napot veletek lehessek! Nem tudod mennyit sírtam mielött és miután ott kellet titeket hagynom! És még ÉN vagyok aki leszar mindenkit?! Bele gondoltál már abba valaha is a kurva kibaszott életedbe hogy más mit érezhet vagy mindig megy keresztul?! Már bögve üvöltötte az arcomba.
-Figyelj hagy békén soha többet nem akarlak látni! Órdítottam majd hozzám vágta a nyakláncát és elment. Nem tudom hova ment mit csinal. Azt se hogy hogy lehettem ilyen érzéketlen. Mi van ha komolyan gondolta? Neem az nem lehet. Vagy talan mégis?
-Szarok bele hülye! Mondtam bár inkább csak magamnak nem is neki.
*Reggel és y/n sz.sz*
Nem hiszem el hogy lehetett ilyen tapintatlan hülye! Nem akarom többé magamhoz közel engedni. Anyának igaza volt: ha valaki olyat szeretünk aki nem viszonozza rosz vége lesz. Azt hittem hogy nem változott meg vagy legalabb is nem olyan sokat de rá kellet jönöm hogy sokkalta rosszabb és önteltebb lett mint arra számítottam. Reggeltől hiaba jöttünk egy hévvel azonnal amikor le akart ülni mellém feláltam és jó messze tőle.  Suliban sem szoltam hozzá csak is izukuékkal és kirisimaval beszelgettem jó persze a lányoknak mindent elmondtam és tamogadtak az jól esett. Délután már a koliban voltunk. Mindenki leült a kanapéra és beszélgettem en a lányokkal beszelgettem nagyrészt volt amikor kirisima vont be a beszelgetésukbe ami nem is volt gond se sero val se denki vele nincs bajom de azzal az egy szőkével igen szoval egy idő után mar nem válaszoltam kiri nek. Inkább a lányokkal foglalkoztam.
-y/n chan! Tudnank beszelni? Kerdezte kirisima.
-Persze gyere be! Mondtam vidáman de meglattam a szemét aki mögödte szintúgy be akart menni. -Te nem! Mondtam neki rideg tekintettel és elég áltam.
-Kérlek y/n. Mondta ugy hogy csak én haljam. Én ingattam a fejem hogy nem és végül fejét lehajtva elment a szobája felé.
-y/n biztos vagy benne hogy nem lenne okosabb hogyha megbeszelnetek? Kerdezte kiri.
-Nem! Figyi én nagyon sokat gondolkoztam ezen és haragszom rá! Nagyon is haragszom rá. Kezdtem el szipogni. Kirisima szorosan megölelt. És csititott hagytam hogy kisirjam magam a vállán. Miutan megnyugodtam beszelgettunk meg egy kicsit és ment ő is aludni.

(1007 szó Ilyen sokat se irtam meg eddig)