[ T I Z E D I K R É S Z ]

1.7K 68 6
                                    


Nagy Ariana szemszöge:

Arra ébredtem hogy két erős kar fonódik a derekam köre, aztán leperget előttem az éjszaka történtek, mintha csak az életem perget volna le a szemem előtt... a gondolkodásomat a csengő zavarta meg, óvatosan kimásztam Adrián kezei közül majd mentem is meg nézni ki lehet az ilyenkor. Ránéztem az órára ami kilenc órát mutatott, majd ránéztem az alvó Adriánra aki már hason aludt, észre vettem hogy nincs rajta póló, így látszik hogy az égész háta ki van varrva, na meg a keze is, ami kurva eres, na jó Ariana nyugi, egyre idegesebb lehet a személy az ajtó mögött mert egymás után nyomkodta azt a rohadt csengőt. Gyorsan leszaladtam a bejárathoz majd már nyitottam is. Mikor kinyitottam a szemem elé került egy 50-60-as éveiben járó hölgy.


- Jó napot tudok valamiben segíteni? - Mosolygok rá kedvesen.


- Miben tudna segíteni egy kurva aki a fiam pólójában rohangászik a házban? - Néz rám megvetően, mire a mosolyom is lehervadt, arrébb lökött majd be is jött.


- Nicholas itthon vagy kicsim? - Kiabál ez a nőszemély.


- Elnézést hölgyem de itt nem lakik semmilyen Nicholas! - Csukom be magam mögött az ajtót majd felé fordulok, mire ő is rám néz.



- De ez a fiam háza, Nicholasé, NICHOLASSS! - Mondja majd újra ordibálni kezd.


- Mondom hogy nem lakik itt semmilyen Nicholas! - Mondom már egy kicsit idegesen.

- Anya, szia te hogy, hogy itt nem Szicíliában kéne lenned? - Jön le Adrián egy melegítőben és ennyi, mi az hogy ANYA? Előbb az a nő Nicholast mondott nem pedig Adriánt!


- Muszáj a szajháidnak itt aludniuk? - Mutat rám.


- Már elnézést de nem vagyok szajha! - Istenem mi az hogy szajha még nem is volt barátom!


- Akkor miért van a fiam pólójában! - Húzza fel az egyik szemöldökét.


- Anya kérlek, most menj el majd később beszélünk! - Szól közbe Adrián vagy Nicholas mit tudjam én.



- Várj! Alfredo  ma reggel meg támadta a házunkat, és a öcséd megsérült, haza kéne jönnöd és egyenlőre szüneteltetni az itteni való munkádat, amit nem mondasz el mi is pontosan az.! - Öhmm hova is csöppentem én? Alfredo az nem Olasz név? Na meg a Nicholas? Oké... Nem értek semmit!



- Hogy mi van? - Néz az anyára dühösen.


- Ne kövesd el ugyan azt a hibát mint az apád! - Megy közelebb a fiához. Milyen hiba? Nagy csattanást hallottam majd mikor oda néztem mi is történt Adrián mellett ott volt egy össze tört váza ő pedig a fejét fogta.


- Fiam... - Ment közelebb az anyja.


- Anya most kérlek menj el, majd beszélünk! - Rá se néz úgy küldi el az anyját. Aki el is ment idegesen.



- Ariana. - Oda kaptam a fejem Adriánhoz vagy Nicholas nem tudom.


- Igen? - Nézek a szemébe.



- Csomagolj velem jössz! - Jelenti majd elindult fel a lépcsőn.


- Mi? Én nem megyek magával sehova! - Futok utána majd megragadtam a kezét és megállítottam.



- Ne ellenkezz! - Rántja ki a kézét a kezemből, de nem ment el tartottuk a szemkontaktust.



- Ne parancsolgasson! - Sziszegem fog csikorgatva.



Az én kibaszott bűnös vágyamDonde viven las historias. Descúbrelo ahora