Ma reggel korán keltem, mert a nagy hasammal nem igazán tudtam aludni. Cortez még aludt, így meg tudtam lepni egy reggelivel. Ki is mentem a konyhába, de akkor hirtelen valami kijött belőlem. Előszőr azt hittem, hogy ez csak pisi, de rájöttem, hogy a magzatvizem.
- Cortez!!- üvöltöttem át a másik szobába.
- Mi az?- kérdezte álmos hangon.
- Azt hiszem elfolyt a magzatvizem!- ettől rögtön kipattant az ágyból. 1 perc elteltével ott állt előttem egy régi nike pólóban, és valami szürke macinaciban. Gyorsan segített átöltözni, majd felkapott, és levitt a kocsiba, majd leültettet, és becsatolt. Ő is beszállt, majd elindultunk a kórházba. Az úton a fájásaim is megerősödtek, és az utólsó 1 km-n már majdnem üvöltöttem a fájdalomtól. A jegyesem kiszállt, majd engem is kicsatolt, aés felkapott. Én a fájdalomtól a haját markolásztam, aminek ő annyira nem örült. Bevitt a kórházba, ahonnan rögtön bevittek a szülészetre. Gyorsan átöltöztettek, majd lefeküdtem az ágyra. Rögtön jöttek az orvosok, akik mondták, hogy mit csináljak. Cortez közben kiment, és hívta a szüleimet, a nagyszüleit, mivel most Magyarországon vagyunk. 1-2 hónapja visszajöttünk, mert nekem vágyam volt otthon (mármint az országban) szülni. Sok szenvedés után egy kisbabát vettek ki belőlem, aki pár másodpercen belül fel is sírt.
- Kisfiú!- mondta az orvos, majd Cortez odalépett mellém. A doktorúr a hasamra tette a babát.
- Mi a neve?- kérdezte a nővér.
- Antai-Kelmen Zsombor!- mondta Cortez. Amint megtudtuk otthon, hogy kisfiú lesz, rögtön a Zsombor név jutott eszembe. Nem tudom miért. Olyan jól hangzik. Láttam ahogy Cortez elsírja magát örömében. Igazából én is ezt tettem. Egy óra múlva a kisbaba elaludt, és ezekután a fáradalmak után én is aludtam.
Antai-Kelemen Zsombor, 2024.02.08.
