Apucim van!

4

|●|Mindig eljön az a pont amikor nincs màr momdanunk a màsiknak|●|

■taehyung szemszöge■

sirva mentem yoongihoz hisz most rá volt szükségem
nem törödve semmivel másztam fel az ablaka elötti fára majd onan a szobájába
nem volt senki a szobába igy elfeküdtem az ágyon hallotam hogy a fürdöjéböl folyik a viz igy gondoltam fürdik

mikor yoongi kijött a fürdöböl furcsán nézett rám
-hogy jöttél be?- kérdezi
-ablak- néztem az emlitet dologra vagy tárgyra
-mért jöttél? -kérdezi tovább
-minho be mutata a barátját aki nem hiszed el ki- akadtam ki
-ki?- néz rám értetlenül
-az osztály fönökünk és mátol velünk laki- kiáltotam fel
-sh mert namjon meghalja- int le
-akkor mi legyen?- nézek rá
-figyu aludjunk nálad- mondja mire eljezd öltözni
-nem azért megyek mert ot van Minho mert nem érdekel csak miattad - szegezi nekem majd magára kap egy nadrágot és egy polot majd indulna is
-hiba van a képbe!- nevetek
fel
-ja a cipö- kapja fel azonall
-én megyek elöbb- lököm arébb nevetve majd mászok ki az ablakán megvárva yoongit indulunk el a sötét utcán
mikor elkezdtem egy random dalt dúdolni

-Emlékezetem zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora
Gyermekkori otthonom zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora

Emlékszem a pillanatra
Mikor magasabb volt nálam
A barna zongora volt ami útbaigazított
Nem tudtam mit jelent
Mikor megérintettelek piciny ujjammal
Olyan biztonságban éreztem magam, olyan biztonságban
éreztem magam, olyan biztonságban
Játszottam a zongorán, amikor csak a kezembe került
Akkor még nem tudtam milyen fontos voltál
Akkor még azzal is megelégedtem, hogy nézhetlek - énekeltem el

-Visszaemlékszem az általános iskolás napjaimra
Mikor a magasabbá váltam mint te
Elhanyagoltalak, mikor annyira vágytam rád, így
A jáde-szerű billentyűzet tetején
Por halmozódott
Te voltál az, aki el lett hanyagolva
Még nem tudtam
Milyen fontos voltál
Nem számít hol vagyok
Mindig védelmeztél a
hibáim ellenére
De nem tudtam hogy ez lesz az utolsó
Mikor mondod 'ne hagyj el így'

Ne aggódj, ha elhagylak is
Jól megleszel magadban
Emlékszem mikor először találkoztunk
Mielőtt megértettem volna felnőttünk
Bár véget vetettünk a kapcsolatunknak
Sose sajnálj engem
Egyszer még találkozni fogunk nem számít hogyan
Üdvözölj akkor boldogan- rappelte el yoongi

-Emlékszem, mikor találkoztunk, azt
Teljesen el is felejtettem, hogy csak 14 körül voltam
Csak egy pillanatig voltam ügyetlen, aztán újra megérintettelek
Még ha hosszú időre el is tűntem
Ellenszenv nélkül
Elfogadtál
Nélküled nincs semmi
Pirkadatkor csak mi ketten
Együtt köszöntöttük a reggelt
Ne engedd el a kezem többé
Én sem foglak elengedni többé

Emlékszem, mikor
Az utolsó 10es éveinket is felégettük
Igen, a napok, mikor egy centire se láttunk magunk előtt
Nevettünk, sírtunk
Azok a napok veled, azok a pillanatok már emlékekké lettek
Azt mondom, belemarkolva a szétzúzott vállamba
Engem igazán nem érdekel többé
Minden idő, mit felakartam adni
Melletted, de azt mondtad
'Gazember, meg tudod csinálni'
Igen, igen emlékszem arra is, mikor
elegem volt és elvesztem
Mikor kétségbeestem
Még arra is, mikor eltaszítottalak magamtól
Még arra is, mikor nem akartalak látni
Még akkor is mellettem voltál
Nem kellett semmit - énekeltük együtt

-kurva jo hangod van- nevetem fel
-nem is kérdem mért olyan a hangod mint v- nek de hülye lenék nem megkérdezni hogy te vagy v?- kérdez rá mire aprot bolintotam
-na ne- kiált fel
-csendben mert felkelnek- néztem a bejárati ajtonkra mivel idö közben ide értünk
-menjünk- fogot kezemre majd nyitit be az ajton nagy meglepetésünkre még a napaliba hulla részegen nevetgéltek
-nem gondoltam volna hogy látom a tanáraim berugva- horkant fel yoongi
-látod ezt én se- kaptam le a kabátom majd megvártam még yoongi a sajátját de pechkünkre minhoék észre vettek
-ithon vagy- néz rám minho amire megint csak bolintotam
-áá yongi is it van gyere igyál egy keveset- huza oda minho yoongit magukhoz
-nem nekünk holnap iskola -elenkezik yoongi
-na jo - forgasa meg a szemeit minho
-ö it jungook a pároo~m - huzza el az "o" betüt
-örvendek- bicent yoongi majd a fotelröl fel álva huz engem az emeletre
-nyugodtan aludj a vendég szobába- mondja anyu
-taetae- vel alszom-jelenti ki majd most már tényleg az emeletre húzz

_______________________________

18:18
2024.02.10
szombat