Gyűlölöm hogy szeretlek

Huszonnegyedik fejezet

Adala Borbáth szemszöge

Nilsz szobájában vagyunk és az ágyon fekszünk , fejét a hasamon pihenteti . Miután végeztünk a reggelivel akkor jöttünk be a szobába . Mindketten csendben élvezzük a pillanatot . Hirtelen az ajtó kicsapódik én ijedtemben ugrok egyet míg Nilsz legurul az ágyról és a földre esik . Döbbentek nézek felváltva Héra dühöngő és Matteo szórakozott alakjára . Héra szemei villámokat szórnak , nagy léptekkel közeledik az ágy mellett fetrengő Nilsz felé . Matteo válla rázkódik és a hasát fogva próbálja visszafogni a nevetését . Héra megáll Nilsz előtt .
- Ti hogy ker…- Nilsz belekezd de nem tudja befejezni mert Héra oldalba rúgja .  Nekem kikerekedik a szemem , Matteo hangos nevetésben tör ki , Nilsz az oldalához kap és elfolyt egy szitkozódást .
- Ezt azért mert tudom hogy mi történt a baleseten . És előre ha bántani mered . Jól jegyezd meg Beck , egyszer megtalállak és kiheréllek . – Héra veszedelmes ha dühös . Csend borul a szobába . Nilsz egy kicsi meglepettség látszik , Matteo pedig mintha csodálattal nézne a barátnőmre . De én fent akadok az előbb hallottakon , hogy értette hogy tudja mi történt a baleseten ?
- Mire gondolsz pontosan hogy tudod mi történt a baleseten ? – kérdezem tőle , de inkább tőlük . Egy pillanatra összenéznek mind a hárman .
- Semmire .- egyszerre mondják . Titkolnak valamit , de még nem tudom hogy mit .
- Mindegy , Nilsz esetleg haza tudnál vinni ? – kérdezem és lenézek az ágy mellé .
- Persze .- egy hamiskás mosolyt villant rám .

Egész úton csendben voltunk . Mind a ketten gondolatainkkal foglalkoztunk . Aztán hirtelen eszembe jutott a motorom . Kezemet a hajamba vezettem és tépni kezdtem a hajamat .
- Ne , ne , ne !  Ó basszus ! – motyogta magamba . Pirosra váltott a lámpa így megálltunk . Nilsz rám nézett ezek szerint túl hangosan szitkozódtam . Felvonta az egyik szemöldökét de valami még csillogott a szemébe amit nem tudtam megfejteni .
- Mi az ? – kérdezte .
- A motorom . Otthagytam a bárnál . Pedig pont új volt . Akkora egy hülye vagyok . – még mindig a hajamat téptem . Nilsz lustán elmosolyodod és megfogta a kezemet . Ujjait az ujjaimra fonta és biztatóan megszorította .
- Adala nyugodj meg . Matteo már haza vitte neked a motort . Ezen ne fájjon a fejed . – még mindig mosolygott amikor vissza fordult az út felé mert közben átváltott zöldre a lámpa . A kezemet még mindig nem engedte el . Lenéztem összefont ujjainkra és elpirultam . Nem szóltam semmit míg meg nem érkeztünk a házhoz . Ott mind a ketten kiszálltunk a kocsiból . Szótlanul tettük meg az ajtóig az utat . Előkeresetem a kulcsaimat és kinyitottam volna az ajtót ha nem lett volna eleve nyitva . Elfogott egy kicsi félelem hogy lehet hogy betörtek hozzánk . Nilsz- szel találkozott a pillantásunk . A háta mögé húzott , az egyik kezét az oldalamhoz emelete hogy ezzel is védjen míg a másik kezével kinyitotta az ajtót . Csak a válla fölött láttam hogy ki is az a személy . Nem kicsit döbbentem le .

- Szia Adala !

Sziasztok! Elsősorban bocsánat hogy ennyire későn hozom az új részt. Nagyon köszönöm hogy ennyien olvassátok a munkámat , csodálatosak vagytok !🥰❤️ Az új részre nem kell most majd annyit várni  és bocsánat hogy ez a rész is rövid lett . Ha tetszik a történet szívezz vagy kommentelj