Hate, love, cars and mafia together in Tokyo /Tom Kaulitz story/

Gyűlölet, szerelem, autók és maffia együtt Tokióban /Tom Kaulitz története/

Mellie-vel bementünk a hatalmas parkoló épületbe. A város neonfényei ragyogóan ragyogtak mindenütt, így csodálatosan nézett ki. Mellie-vel, a legjobb barátommal nemrég költöztünk Tokióba, és az egyik régi barátom meghívott minket egy buliba.

– Biztos vagy benne, hogy azt mondta, hogy ide megyünk? – kérdezte Mellie zavartan, miközben lifttel felmentünk a parkolóház 5. szintjére. Újra ránéztem a Hiratótól kapott SMS-re, és bólintottam.

- Igen, azt mondta, hogy itt lesz – vontam meg a vállam, ahogy kinyílt a lift ajtaja.

Óriási hangszórókon dübörgött a zene, az emberek táncoltak, nevettek és lógtak. Csodálatos autók álltak a padló túloldalán felhúzott motorháztetővel, hogy mindenki megnézhesse a kiégett motorokat.

Mellie és én meglepett szemekkel néztünk egymásra. Soha életemben nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen nagy bulit rendezek egy parkolóban, de azt hiszem, Tokióban nincs határa a meglepetéseknek! Kiléptünk az eleverből azok közé az emberek közé, akiknek úgy tűnt, hogy nagyon jó timo Low Mollic volt, hogy igazán jól érezzem magam. Láttam Mellie-t azonnal megnézni néhány ázsiai fiút. Sok aranyos srác volt itt, de nem tudtam megállni, hogy a szemem egy kicsit azokra a fantasztikus autókra húzódjon.

„Mellie, Taylor!” – kiáltottam ismerős hangon.

Mindketten körülnéztünk, és láttuk, hogy Hirato integet nekünk egy lánnyal a hóna alatt. Mellie és én mosolyogva néztünk egymásra, mielőtt átvágtunk az emberek tömegén, hogy elérjük őt. Azonnal szoros ölelést kaptunk Hiratotól, aki úgy tűnt, nagyon örült érkezésünknek.

– Örülök, hogy megtaláltad! – mondta hatalmas mosollyal és hátradőlt a kocsiján, amit annyira irigyeltem.

"Ez szuper!" - mondtam és körülnéztem az autókon és a pumpáló bulin. Hirato nevetett és mondott valamit japánul, mire a lány elment.

- Tudtam, hogy tetszeni fog, Taylor – mondta, és lágyan átkarolta a vállam.
Hirato és én közelebb álltunk, mint ő és Mellie. Volt egy különleges kötelékünk, amely nagyon régre nyúlt vissza, ami az autók iránti enyhe megszállottságból indult ki.

Ő körülbelül 21 éves volt, mint én magam 19, de akkor találkoztunk, amikor Hirato visszakapta a jogosítványát az Egyesült Államokban. Jelenleg a legszebb autót kapta, amit valaha láttam, és minden pillanatot vele töltöttem, csak hogy lássam, ahogy vezeti. Ő volt a legjobb barátom, akivel valaha is volt, olyan volt számomra, mint egy testvér, akivel mindenről meg tudtam beszélni. Nehéz volt, amikor úgy döntött, hogy Tokióba költözik, hogy a rokonaihoz költözzön, de most, amikor Mellie-vel ideköltöztünk, ez azt jelentette, hogy sokkal több időt tölthettem vele!

Hirato beszélt, és mindent elmesélt az életéről az elmúlt néhány hónapban, amikor itt volt Japánban. Az új ételekről, amelyeket megszeretett, mennyit volt a családjával és milyen munkát végzett. Mellie végül egy kicsit ideges lett, és úgy döntött, hogy megnézi a bulit, magunkra hagyva minket.

Kicsit körülnézve észrevettem, hogy ő és én vagyunk az egyetlen lányok ezen a bulin, akik nem vékony, fekete és egyenes hajú ázsiaiak. A buli körül Hirato kísérete is ott volt, Keiko, a lila hajú lány, Takasho, a jokerük és két másik vidám srác, akiket nagyon szerettem.

Hirato elmagyarázta, hogy családja, akik egyébként mocskosul gazdagok, azt akarták, hogy jöjjön vissza Tokióba, és legyen része a családi társaságnak. Az apjának volt a legsikeresebb, autókat szállító cége egész Ázsiában, így nem csoda, hogy otthon volt a legszebb autója. Elég keményen dolgozott a felkínált álláson, de mára már maga is híres volt a versenyeken keresztül.