Megnyitom a váratlan üzenetet.
-Szia! Vissza kéne jönnöd az iskolába , itt hagytad a matek cuccod! Megvárlak.
Gyorsan belenézek a táskámba hiszen nagyon jól emlékszem hogy elraktam...nincs benne , tényleg ott hagytam.
Mivel nem haladtam sokra így hamar vissza értem , a terem előtt állok ahol 1 órája még kifelé vettem utamat.
Benyitottam és Mr.Bang fogadott, a székében ült , ingében lévő nyakkendőt lenyúzta onnan miközben terpeszben ült... Majd felállt.(írói szsz.: csak a székből állt fel chill👀)
-Jónapot Mr.Bang! Hol vannak a cuccaim?-keresem szememmel hogy vajon hol lehetnek de nem találom.
Eres kezével támasztotta magát az asztalon.
-Szia Mina! Tegezz nyugodtan , hívj Bangchannak.
-Ahmm rendben...Bangchan.
-Ja és a cuccaid itt vannak!-ki is vette a fiókjából a könyveim.
Már mentem volna ki amikor utánam szólt.
-Mina! Beszélünk kéne a matek jegyeidről. Épp hogy eléred a kettest ezen változtatni kell , korrepetálni foglak mindennap amíg jó nem leszel!
-Ahh nem szükséges köszönöm!
-Ez nem kérdés volt kis asszony , most szépen megyünk is hozzám!-mondata befejezése után elindultunk a kocsija felé.
Beültünk majd elindultunk a háza felé.
Az út csendben telt el , ő az útra én a kilátásra figyeltem.Hirtelen meg állt a kocsi egy emeletes ház előtt álltunk meg. Szép rendezett udvar bejáratig kavics út aztán ha jól látom hátul van egy nagy medence letakarva. Kb 2 emeletes a ház van egy erkélye is, ez csodás.
Bementünk levettük mindketten a cipőinket , majd egy tágas nappaliba foglaltunk helyet , mondhatni megvoltak szeppenve hiszen pont távol maradni akartam tőle..
-Kérsz egy kis vizet?-töri meg a kínos csendet.
-Nem köszönöm!Elővettem a könyveim majd elkezdte magyarázni az anyagot , de én a felénél vagy a dús ajkait vagy az eres kezét néztem...
-Figyelsz te rám?
-I-igen...persze, miért?
-Nem lényeges , kimegyek inni addig oldd meg ezt a feladatot!
Kiment , de én csak ott ültem és néztem a könyvre értetlenül,mintha kínaiul írtak volna bele. Belekezdeni se tudok , de már hallom hogy jön vissza tuti le fog szidni...
-Hmm..gondoltam..
-S-sajnálom de nem értem..
Újra elkezdte magyarázni.. Hirtelen az egyik térde a két lábam között lett , el öntött a pír. Egyre több lett a szemkontaktus közöttünk..
-khmm...mára ennyi elég lesz!
Még gyorsan kértem egy üveg inni valót hogy igyak utána mondtam, hogy elindulok, de persze a természet is ellenem van. Villámlott egy nagyot amitől megijedtem és az üveg ki esett a kezemből.
-Ohh bassza meg! Nagyon sajnálom!- Lehajoltam felszedni a szilánkokat de rögtön az egyik megvágta az ujjbegyem és a forró vér meg is indult belőle.
Tanár úr csak nézett nem mozdult aztán láttam a szemében valamit... Vöröset...vörösen izzott a szeme és úgy nézte a nyílásból kibuggyanó véremet..
-Bang-Bangchan a szemed!-nézek rá ijedten , megdörzsöltem a szemem hátha csak halucinálok , és miután megtöröltem egy aggódó Chan fogadott.
-Haza viszlek!
Haza érve azonnal ledobtam a cuccaim és mentem fürödni.
Miközben a felsőmet vettem le testemtől , elkapott egy érzés...mintha valaki figyelne.. körbe néztem de senki..
Beálltam a zuhany alá és élveztem hogy a forró víz végig folyik rajtam.
Kiszálltam megtöröltem minden porcikámat majd mentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
Elfogott az álom...
-Na milyen volt engem látni? Láttam a szemeidben hogy tetszem neked , eddig még nem is vetted észre milyen jól nézek ki? Mellékesen hallom ám a gondolataidat....
-Bangchan??
-Talált!
Majd megjelent előttem , szerintem csak sok horrort olvastam , hogy őt látom. Talán ő egy....démon..vagy talán vámpír..?
-Mindkettő..
Bzz bzz
Felkeltem..
Üzenetem érkezett...Nem, valaki hívott..
*Ismeretlen telefonszám*
Visszahívtam...
-Halo tessék, kivel beszélek?
-Tudod jól-jött az ismerős hang.
-Bangchan? Mit szeretne?
-Téged...-majd megszakadt a hívás.
Hirtelen elmegy az áram...felkelek a kanapérol és a kapcsoló után kutatok. A távolban észre vettem valami pirosat...az két szempár??!
A távolban egy vörös szempár figyelt.. mint az álmaimban.
A lámpát feloltottam , mire nem volt ott semmi. De a lámpa leoltotta magát és a vörös szempár közelebb került.Megint a kapcsolót felnyomtam , mire az lekapcsolta magát és a vörös szempár már nem volt ott...
-Boo!-a hátam mögött állt mire felsikítottam , rohanni akartam de ő egyszerű rántással földre tiport a sötétben..
A lámpa felkapcsolódott... Most láthatom meg ki vagy mi ez a lény..
Nem hiszek a szememnek...
-Mr.Bang???!!!
ESTÁS LEYENDO
Rémálomból Valóság || Bangchan ff.
FanficÜzenetem érkezett...Nem, valaki hívott.. *Ismeretlen telefonszám* Visszahívtam... -Halo tessék, kivel beszélek? -Tudod jól-jött az ismerős hang. -Bangchan? Mit szeretne? -Téged...-majd megszakadt a hívás. (Még nincs befejezve)