Szemem sűrű zöld erdő
hol menedék hol útvesztő,
lakói csak madarak
ünneplik az örök tavaszt.
Szemem hűvös gyöngyerdő
szalad patakja a mezőn,
kicsordulva medréből
halvány ködruha terhétől.
Szemem fekete erdő
fáit lengető lágy szellő,
keresi az értelmét
míg porrá hull a létezés.
