A Chicagoi börtön. Kemény hely egy magamfajtának, főleg újoncként. Úgy meg hogy csupa izmos két méter magas rabokkal vagyok körülvéve. Az első pár hétben még senkinek nem tűnt fel az ittlétem, csak Robbie volt az aki tudott rólam,mert a cellatársam volt, és mert a buszon ami idehozott, találkoztunk és összebarátkoztunk. Ő is vékonyabb testalkatú, hasonlóan mint én, de azért férfiasabb külsőre nálam. A második hónapomat kezdtem meg, amikor is Robbie épp arról papolt, hogy oda kéne mennem az egyik rabtársunkhoz, akit nem ismerek csak párszor láttam az ebédlőben, és épp amikor kimondtam, hogy kössz de nem, megállt az ajtóban.
Ő, akiről egészen eddig beszélgettünk.
Amikor rám nézett, a gyönyörű szemeivel elvesztem. De nem volt sok időm, hogy a szemeit nézegessem.
-Mi a pálya lányok? Nem tuti a manikűrötök?-kérdezte gúnyolódva.
-Á Chase drága, tudod éppen arról beszélgettünk Rayyel, hogy mekkora lehet az agya egy ilyen keménykötésű nagyfiúnak mint neked? Egy, talán két-három miliméter?-heccelte Robbie.
-Az lehet hogy az agyam 2-3 milis, de valami mással büszkélkedhetek, ami inkább úgy 20-30 CENTI.- emelte ki a centi szót. Én meg vörösödni kezdtem.
-Tényleg! Ez az Isten átka,hogy máshova rakta azt a húsz centit,és a fontos hely helyett egy kevésbé fontosba rakta.- csipkelődött Robbie.
أنت تقرأ
Egy Rab Voltam
عاطفية"A nevem Raylie "Ray" Johns. Marihuanát árultam, de bitang nagy tételben, elkaptak, lecsuktak. Bekerültem a börtönbe, ahol kemény élet várt mindenkire, de rám főleg. Csokoládébarna hajam, kék szemem, porcelán bőröm éa vékony, nőies testalkatom van...
