– Werwolf? – krákogta Luidpold herceg, szájából fröcsögött a vér.
A nyelv, amit beszéltek, nem volt ugyan közös, de a magyar harcos értette a bajor határőrgrófot. Sokszor szólították már így, ahogy a Berserker és az Ulfhednar is olykor elhagyta az áldozatai száját.
Legyen meg az öröme, az utolsó kívánsága!
A farkasbőrbe bújt férfi letérdelt a haldokló mellé, majd felvonyított. A herceg kiguvadt szemmel, a nyakán keletkezett vágást szorongatva, azzal a tudattal szenderült a túlvilágra, hogy egy vérfarkas okozta a vesztét.
A harcos feltápászkodott, aztán körbenézett. A harcmezőt legyilkolt emberek ezreinek teteme borította, bajtársai hujjogatását és a sebesültek nyögéseit távolra sodorta a szél. Egy pillanatra kiszúrta Árpádot, aztán tekintete tovább vándorolt, és a fejedelem fiait is felfedezte az újraformálódó tömények soraiban. A gazdáit.
Az ostrom meghiúsult. A bajorok csaknem háromszoros túlerőben voltak, a magyarok mégis győzelemre vezették a csapatokat Pozsony alatt, ezzel megszilárdítva hatalmukat Pannóniában. A farkasharcos mégsem elégedettséget érzett, csak mérhetetlen űrt. A veszteséget.
Egy hang azt harsogta a fejében, hogy ez nem az ő harca, ő nem ezt kereste.
Mindennek ellenére véget ért egy hosszú út, és ez a tudat egészen a kezdetekig repítette vissza: a gyermekkorába, amikor azzá vált, aki ma a harc hevében százakat mészárolt le csupán egy parancs miatt.
***
– Kölyök, ébredj!
Édesapja megállította a lovat, majd leugrott a nyeregből. A fagyos szél csípte Korom szemét, minden tagja átfagyott, de nem mutatta, mert férfiember nem hagyja, hogy ilyen apróságok meggátolják bármiben is. Megrázta magát, aztán követte az apját.
A keleti sztyeppékről hamarosan útra kelnek, újra és újra, világot látnak és javakat szereznek. Sőt, egy új honról is szólt a fáma! Ám ez még csak ábránd. Azt suttogták, jelenlegi táborukban hetekig maradnak még, amelyekből valójában hosszú esztendők lettek.
Korom az apja és nagybátyja lába körül serénykedett. Az istenfa a helyére került, majd szorgosan adogatta a fenyőléceket, hogy mielőbb felépülhessen a jurtájuk. Mégis úgy érezte, láb alatt van. A felnőttek keresztülnéztek rajta. Hozzá se szóltak. Még el sem nevezték, de türelmesen várt rá, mert tudta, hogy az igazi nevét akkor kapja meg, amikor betölti a hetedik életévét. Mégpedig ma este! Végre elég idős, egészség és erős lesz, hogy kivegye a részét a vadászok meg harcosok munkájából. Ezzel a törzs teljes jogú tagja lesz!
Mekkorát tévedett! Amikor másnap felébredt, valóban megkapta azt az örökre szóló nevét. Csak a nevet, a többi viszont elmaradt.
Pár órán belül már ropogott a tűz. Az alkonyodó tájat az égő gallyak és a talpas üstben rotyogó vadragu illata lengte be. Korom gyomra nagyot kordult, de csak egy langyos tál kancatejet lökött elé az édesanyja.
Korom elhúzta a száját, majd az asszonyra emelte a tekintetét:
– Te, átokfajzat, ne nézz így engemet! – zsörtölődött mamácska. – Tudom, hogy utálod, no, de enned kell, szükséged lesz ma az erődre!
– Nem lehetne ma már valami mást...
– Meghagyta a táltos, hogy csak kancatejen élhetsz, míg a beavatásod le nem zajlik. Különleges gyerek vagy, fiam! Be kell töltened a szerepedet, amit Tengri rád osztott.
DU LIEST GERADE
Ősatyák (A Táltosok Öröksége - SPIN-OFF)
FantasyEz a gyűjtemény olyan novelláimat tartalmazza, amik önmagukban is olvashatók, de együtt is kitesznek egy történetet. A szellemhordozók fajának eredetéről, és a legelső ősatyák életéről, harcairól és szerelmeiről szól főszerepben Farkassal. Ha tetsze...
