A végső kaland

A tervezett érkezés

2011.10.05

 Reggel 8:00-kor  egy váratlan hívás ér a testvéremtől, Ádámtól. Fel keltem, majd álmosan fel vettem a telefont.

- Igen tessék...Ferenc beszél. - Szólaltam bele álmosan a telefonba.
- Jó reggelt bátyus, zavarok ?
-  Nem, nem zavarsz öcsi. Mondjad, mi a pálya ?
- Figyelj már, támadt egy nagyszerű ötletem.
- Hallgatlak... - Öcsémet ismerve, nem minden ötlete olyan "nagyszerű" ahogyan azt ő gondolja.
- Mi lenne ha jövő januárban el mennénk valahova túrázni. Tudod, én, te és a régi csapat.
- Rendben öcsi, akkor össze hívom a bandát és nálad találkozunk mondjuk...
- Huszadika ? - Szólt a szavamba Ádám.
- Jó, akkor legyen huszadika. Fel is jegyzem a naplómba hogy el ne felejtsem. De előre szólok, aki nem lesz ott a megbeszélésen, az nem fog jönni. Értve ?-  Kérdeztem öcsémtől.
- Igen is bátyus. -Válaszolta Ádám
- Ennek örülök. Viszont nekem mennem kell, el kell intézzek néhány fontos dolgot. Vigyázz magadra öcsi. - Köszöntem el Öcsémtől.
- Persze, te is. -Válaszolta Ádám.
- Majd beszélünk, szia-szia !
- Rendben, szia ! -Köszönt el öcsém, majd azzal a lendülettel le tettük a telefont és a naplómért nyúltam.

***
   Ferenc naplója:

2012.01.05.-e : Csapat gyűlés 2012.01.20.-án Ádám házánál 14:30-kor. Aki nem lesz ott, az ki marad a következő túrából.

***

El érkezett a megbeszélés napja, Ádám háza előtt már állt három autó mikorra én oda értem. Be csengetek, majd ki nyílt a kapu, ami mögött Rose állt, az egyik túra társunk. 
- Szia Ferikém. - Köszönt Rose, majd át karolt és arcon puszilt - Mi újság veled ? Rég láttalak.
- Szia Rose. - viszonoztam az eddig kapottakat, majd meg indultunk befelé - Semmi különös. Az előbbi napokban hívott fel az a hülye öcsém hogy "menjünk már el valahova túrázni". Gondolom te is tudod hogy milyen ilyenkor. - Mondtam egy kis undorral az arcomon, majd mind a ketten fel nevettünk.
- Persze, tudom - kuncogott közben - viszont gondolom te nem sejtesz semmit felőlem. - Húzogatta fel a szemöldökét miközben egy ravasz mosollyal az arcán közelebb húzott magához, majd a fülembe súgta:
- Lesz egy kis meglepetésem számodra. - Ahogy ezt ki mondta, el lökött magától, majd be szaladt a házba.
"Ez meg mi a franc volt ?" Gondoltam magamba, majd megdöbbenve az eseményeken be mentem öcsém házának nappalijába, ahol már a csapat nagy része már el foglalta a helyét.

Ott ült az asztal melletti székben Rose, nekem foglalva egy helyet maga mellett. A kanapén a két új gyerek ült, azaz Zsombor és Döme. Majd körül pillantva meg láttam az öcsémet, Ádámot ahogy már majdnem el kezdte fel vázolni a tervet a következő túrához, de amikor meg látott, fel állt és be mutatott a két újoncnak, akik nem rég lettek túra tagok. Be mutatkoztam mindenkinek, majd helyet foglaltam Rose mellett, aki mosolyogva nézett rám, majd egyszer csak azt vettem észre hogy öcsém hozzám vágja a vizes szivacsot, ami csattant a fejemen.

- Bátyuuus - nyújtotta el a szó végét mint egy csalódott kisgyerek-  figyelj már ide !
- Bocsi öcsi, csak el gondolkodtam. - Közben vissza dobtam a szivacsot.
- Semmi baj, már megszoktam. Nos, akkor meg kezdhetjük a túra szervezést ?
- Nyugodtan - Feleltem öcsémnek.
- Persze. - Felelte Rose. 
- Igen, persze. - Felelte a két újonc, majd össze néztek és fel nevettek. Ekkor még nem tudták mi fog történni, csak annyit vettek észre hogy Öcsém őket is fejbe dobta a szivaccsal, majd el hallgattak, és vissza adták a szivacsot.

- Nos, arra gondoltam hogy... - Ekkor el hallgatott, majd egy kissé türelmetlenül fel tettem neki  kérdést amire várt. 
- Hogy ? 
- Hogy el mehetnénk Kanada egyik keleti felére ! -Mondta nagy örömmel az arcán.
- Nekem jó ötletnek tűnik - Felelte Döme.
- Nekem nincs ellenemre, - Felelte zsombor. - De miért pont Kanada ? 
- Nem rossz kérdés.- Vágtam rá - Amúgy tényleg, miért pont Kanada ? - Tettem fel a kérdést én is öcsémnek.