napfény [ haikyū!! ] ; ✓

──★ ˙13 .ᐟ

𝐂𝐡𝐚𝐩. 𝟏𝟑 | 𝐖𝐢𝐧𝐧𝐞𝐫𝐬 𝐚𝐧𝐝 𝐥𝐨𝐬𝐞𝐫𝐬

‧͙⁺˚*･༓☾　　☽༓･*˚⁺‧͙

𝗠𝗲𝗶'𝘀 𝗣.𝗢.𝗩.

Azt hittem, rosszul látok, mikor újra és újra végigmértem az Aoba Jōsai harmadéves kapitányát és sztár szetterét. Kétség kívül Oikawa Tōru volt az, bármennyire is reménykedtem benne, hogy egy igencsak hiteles hasonmásával nézek éppen farkasszemet, nem pedig ő magával. De ahogy rám mosolygott, kicsit közelebb hajolva, a feltételezésem itt dőlt dugába.

— Rég találkoztunk, Mei-chan!~ — döntötte oldalra a fejét szórakozottan, miközben döbbent arckifejezésem fürkészte. — Jöttél megnézni játszani Tobio-chan-t?

— N-nem nézőként vagyok itt — találtam a hangomra, ez volt az a pillanat, amikor Oikawa-san tüzetesebben végignézett rajtam, majd megakadt a szeme a fekete melegítőfelsőmön, amely éppen olyan, mint Kiyoko-chan-é. 

— Szóval a csapat menedzsere lettél — vonta le az egyértelmű következtetést. 

— Tulajdonképpen eddig úgy volt, hogy csak kisegítek, amíg nem találnak a helyemre egy állandó tagot, de fontolgatom, hogy elvállalom , hogy jövőre a csapat menedzsere legyek — javítottam ki automatikusan, de már meg is bántam. 

A gyakorlómeccsünk során valahogy mindent bevetve sikerült elkerülnöm, de most nem volt egy egérút sem, amelyen el lehetne menekülni előle. Sarokba lettem szorítva, és nem tudtam, ez most éppen jó, vagy rossz. Bár, Oikawa-san-t ismerve inkább az utóbbi. Jól meg kell gondolnom, mit mondok neki, nehogy felhasználhassa ellenünk, ugyanis szembe foguk kerülni egymással, ha minkét csapat továbbjut. 

Nem igazán ismerem, csak Tobiótól hallottam, amit tudok róla. De a Kitagawa Daiichiban  töltött első évem során nemcsak láttam őt játszani, hanem szó szerint mindig azt hallgattam, mennyire dicsérte őt mindenki, sokan azt mondták, hogy kivételesen tehetséges játékos volt, amikor elkezdett ide járni. De mindez azonnal odalett, amikor Tobio a Kitagawa Daiichi csapatának tagja lett, és szinte azonnal több figyelmet kapott, mint Oikawa-san, köszönhetően magasabb képességeinek, a természetes atlétikusságának, és hogy ilyen fiatalon csodagyereknek titulálták. Nem tudok semmit arról az időről, a legjobb barátom nem igazán beszél róla, és jobbnak látom, ha nem kérdezek rá, mégis tudom, valami nincs rendben.