A bátyám haverja

13.fejezet

Reggel ugyanazzal az érzéssel ébredtem, mint amikor Ethan először megcsókolt. Alig várom, hogy találkozzak vele.

Elmondom mit érzek iránta. Elé állok és azt mondom:

-Figyu, Ethan. Kedvellek, nagyon kedvellek és szerintem te is engem. Szeretném, ha megpróbálnánk együtt. Igen, így jó lesz-gyakoroltam be a kis mondandómat.

Fogtam magam és elindultam a szobája felé. Szerencsére rájöttem, hogy mivel korán van még biztos alszik és arra is, hogy nem pizsamában, kócosan kellene szerelmet vallanom.

A szokásos reggeli rutinom után a konyhába mentem.

-Jó reggelt bátyus-öleltem meg.

-Jó reggelt hugi. Milyen boldog itt valaki-mutogatott rám mosolyogva.

-Igen. Tényleg boldog vagyok-vigyorogtam.

-Na jó. Készülődj. Lassan meló-mondta.

-Oké. Ethan?

-Ő ma nem jön dolgozni. Van egy kis elintéznivalója. -tájékoztatott.

-Oh, rendben-vontam meg a vállam. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet.

-Mehetünk? -kérdezte reggeli után.

-Igen. -ittam meg az utolsó korty narancslevet a poharamból, majd útnak eredtünk.

-Jó napot hölgyem. Mit adhatok? -köszöntöttem a vendéget.

-Szia. Elvitelre kérnék egy tucat áfonyás muffint-mondta.

-Rendben, máris. -dobozba helyeztem a muffinokat, majd átadtam a hölgynek. Ő kifizette majd távozott.

-Ma is jól megy az üzlet-jött oda Noel.

-Igen, szerencsére-mosolyogtam.

-Mit adhatok? -kérdezte Noel.

-Egy browniét és egy láttét kérnék-felelte a lány.

-Máris-mosolygott Noel, majd neki állt a rendelésnek.

Így ment ez egész nap, amíg be nem zártunk.

-Végre itthon-ült le a kanapéra.

-Végre-huppantam le mellé. -Hol lehet eddig Ethan?

-Munka közben felhívott. Hazament.

-Hazament? -döbbentem le.

-Igen-mondta.

-Miért? -kérdeztem.

-Azt mondta nem akar neked rosszat és hogy eleget volt már itt. Hazamegy és készül az újabb szemeszterre.

-De azt mondta fontos vagyok neki. -mondtam miközben éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.

-Az is vagy. Épp ezért tette ezt. -ölelt meg. -Hagyott egy üzenetet-adott át egy cetlit.

Ez állt benne: Ella. Tudom, nagyon furcsállod ezt az egészet, de így lesz jó mindkettőnknek. Szeretném, ha tovább lépnél és továbbra is segítenéd Noelt. Mindent köszönök és sajnálom. Ethan.

-Szeretné, ha tovább lépnél-szólalt meg hirtelen Noel.

-Ezzel mire célzol? -néztem rá értetlenül kezemben a cetlivel.

-Arra, hogy ott van Dorián-kezdett volna bele.

-Ezt ne is folytasd! -akadtam ki teljesen.

-Ő nagyon aranyos srác és normális. Tudod nagyon jól. Kiskorunk óta ismerjük. -folytatta.

-Nem, nem és nem-álltam fel már sírva.

-Hugi. Ne sírj-állt fel Noel is. -Figyelj. Ethan akarta úgy, hogy lépj tovább. Ő is így fog tenni. Egy próbát megér.-„Ő is így fog tenni". Ez vízhangzott a fejemben.

-Jó-egyeztem bele. -Ha Ethan így akarja, akkor legyen. Csak miatta teszem.

Másnapra megbeszéltünk egy randit Doriánnal. Nem is sejtettem, hogy tetszem neki. Ezek szerint a bátyám tudta és éppen ezért ajánlotta őt.

-Kész vagy hugi-kopogtatott.

-Igen-feleltem.

-Tudtam én, hogy ez a ruha lesz a megfelelő-célzott a rajtam lévő bordó színű átlapolt ruhára.

-Igen. Tényleg szép-mondtam.

-Legyél kicsit vidámabb-puszilt bele a hajamba.

-Így jó lesz? -erőltettem magamra egy műmosolyt.

-Jobb-mondta és épp ekkor dudált valaki. -Ez Dorián lesz-mosolygott. -Menjünk.

-Akkor indulok-szólaltam meg amikor leértünk a lépcsőn.

-Jó szórakozást-ölelt meg.

-Köszi-mondtam, majd kiléptem az ajtón.

-Szia-ültem be mellé.

-Szia. Gyönyörű vagy-dicsért meg.

-Köszönöm. A bátyám választotta a ruhát-feleltem.

-Jó ízlése van-jegyezte meg, majd elindultunk.

Odaérve az étteremhez kinyitotta nekem az ajtót. Egy igazi úriember. Odavezettek minket az asztalunkhoz, majd rendeltünk. Amíg vártuk a rendelést beszélgetésbe kezdtünk.

-Tetszik az étterem? -törte meg a csendet Dorián.

-Igen, de nem lett volna muszáj ilyen puccos étterembe hoznod-mondtam a lehető legkedvesebben, nehogy magára vegye.

-Megérdemled-mosolygott. -Noel elmesélte mi volt Ethannel. -erre inkább nem szóltam semmit.

-Tudom, hogy nem könnyű túllépni, de én segítek-mondta.

-Dorián. Tudnod kell, hogy szeretem Ethant és ez nem fog elmúlni egyhamar. Ha ennek ellenére is szeretnéd megpróbálni velem a kapcsolatot, akkor én benne vagyok-sóhajtottam.

-Szeretném megpróbálni és ígérem, hogy türelmes leszek-fogta meg a kezemet.

-Köszönöm-küldtem felé egy mosolyt.

-Tehát akkor. Lennél a barátnőm? -tette fel a kérdést.

-Igen-feleltem, bár legszívesebben egészen New York-ig futottam volna.

Bocsánat, hogy rég volt fejezet. Itt is van a folytatás.

Várom kommentben a véleményeket.

Mivel ez a könyv a végéhez közeledik így lenne egy kérdésem: Érdekelne titeket egy előzmény könyv ami a két főszereplő múltját taglalja jobban?

Puszi