Egyszer Volt, Hol Nem Volt -Hyunlix

Egyszer volt, hol nem volt.

Bevezető.

-Egyszer volt egy kismalac, aki úgy tengette a napjait, mint akárki más. Voltak barátai, akikkel szivesen töltötte az idejét. Együtt ment velük mindenhova, együtt játszottak, szerették egymást. Volt két szerető szülője, akikkel mindent megoszthatott, nem félt önmaga lenni. Ezt a kismalacot mindenki úgy ismerte, mint maga a napsugár. A fény. Kedves volt, mosolygott állandóan, soha senkivel nem volt konfliktusa. Imádott reggelente felkelni, imádott élni. Mindenkiben vakon megbízott, nagyon naív kis teremtés volt. A megtestesült gyermeki tisztaság lakozott a lelkében azok ellenére, hogy már felcseperedett.
Egy szép napon a malacka elment játszani a legjobb barátjával, a nyuszival. Ugyanolyan nap volt mint a többi, ugyanis ők ketten sokszor mentek már játszani ide-oda, mégis máshogyan ért véget.
A kismalac megismerkedett ott valakivel. -

-Kivel? - Kérdezett csillogó szemekkel.

-A Rókával.

-És a Róka bántotta őt? - Döntötte oldalra apró fejecskéjét.

-Nem. Legalábbis eleinte. Igazából a kismalac és a róka nagyon jóban lettek. Ami kétség kívül érdekes, hiszen mint azt tudhatod, nem igazán gazdálkodnak sok hasonló tulajdonságban. A röfivel ellentétben, a ravasz nem igazán volt az a barátkozós fajta. Sőt, a nevéhez hűen, nem félt kimutatni hatalmas fogait. Nem bízott senkiben, nem nyílt meg senkinek. Nem szerette a kötöttségeket. Ez a róka úgy élte a napjait, mintha az lenne az utolsó. Sosem akart rossz lenni, mégis megannyiszor okozott bántódást másoknak. Úgy mint a kismalacnak is. Mikor megismerkedtek azon a helyen, elég közel kerültek egymáshoz. Nagyon nagyon közel. De tényleg. Nem is gond-

-Érti szerintem. - Vágott közbe hevesen, mégis egy apró mosoly bújt meg az ajkain.

-Tehát eléggé jót játszottak együtt. Aznap este, mind a ketten megismerték egy olyan oldalukat, amit azelőtt soha. Ugyanis a kismalac sosem gondolta, hogy lesz valaha egy olyan ravasz róka, aki eltudja csavarni a fejét olyannyira, hogy játékba keveredjen vele. De megtörtént. Nem is csoda, hiszen értett a dolgához. Nem is tudom már hogyan történt, de a játék után, ahelyett hogy mindketten hazamentek volna, valamiért elkezdtek beszélgetni. Eleinte csak egy kis hétköznapi csevejnek indult, nehogy minden szó nélkül váljon szét útjuk, viszont mire észbe kaptak, a nap már kecsesen megmutogatta magát a felhők mögött. Egész este beszélgettek. Majd másnap. Majd azután. És hetekkel később is.

-Barátok lettek? - Csillantak fel a szemei.

-Annál sokkal többek. Habár a malacka világosan letisztázta a rókának, hogy az aznap esti játék egy véletlen volt, és ő nem szeretne hasonló egyszeri játékokba belekeveredni, inkább valami mélyet szeretne, a róka nem vette őt komolyan. Vagy talán csak nem érdekelte. Sajnos akármennyire is lehengerlő személyisége volt annak a kismalacnak, nem tudta áttörni azokat a kemény falakat. Vagy pont hogy igen. A róka elkezdett beleszeretni a kismalacba.

-És összejöttek?

-Nem.

-Miért? - Döbbent meg.

-Mert a Róka egyszer volt, hol nem volt. - Fejezte be helyettem a mondatot.

.

Hát...

Egy Hyunlix sztorinak ígérkezik. Remélem be is tudom fejezni. Őszintén egy hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el, viszont még az előző sztorit sem fejeztem be, szóval nagyon remélem, hogy nem kuka lesz a vége.

Pozitívan állok ehhez a történethez, mert kivételesen ehhez még ötleteim is vannak. De meglátjuk mit alkotok.

Remélem sikerülni fog. Az egyetlen indíttaték, hogy posztolni szeretném ilyen hatalmas kérdőjelekkel maga mögött az az, hogy ha kiteszem, onnantól már kötelességemnek érzem befejezni. A világ legrosszabb érzése, ha találsz valamit ami felkelti az érdeklődésed, aztán félbe van hagyva.

Úgyhogy sok sikert nekem.
Neked meg jó szórakozást.
❤