ᶜᵒᵐᵖᵘᵗᵉʳ |𝕳𝖞𝖚𝖓𝖑𝖎𝖝|

233 8 0
                                    

Felix szm.

Felix, elmondod hogy mi a problémád? -kérdezte lágyan de tudom hogy csak álca és hazugság az egész

Mégis miért tenném? Úgyis csak azért kérdezed mert el akarod mondani mindenkinek hogy hol vagyok a legsebezhetőbb, pont úgy mint múltkor...mert ha nem te, akkor mégis ki mondhatta el az egész-nyomtam meg az egész szót-osztálynak hogy kidobtak otthonról?-a végére akarat nélkül is felerősödött a hangom és hyunjin arcát nézve éreztem hogy nem kellene tovább folytatni ezt mivel újra a sírás szélén állok

Figyelj rám, tényleg nem én voltam, oké? Soha nem tennék ilyet főleg nem veled-olyan jól tudsz hazudni Hwang Hyunjin

Én meg egy robot vagyok akit a dinók terveztek! Vagy mondok jobbat, egy dinó vagyok aki elfelejtett meghalni!-istenem, miért csak ilyen szarok jutnak eszembe?

Erre kuncogott egy kicsit majd felnézett az égre és egy szánalmas mosoly jelent meg az arcán de persze miután egy elég hangos és fájdalmas sóhaj hagyta el a száját

Tényleg nagyon fáj a szívem hyunjin miatt, minden egyes pillanatban azt kell néznem ahogy a csajával csókolózik csak hogy elfelejtse a múltját

Nekem a legjobb barátom volt majd én vallottam neki, nagyon szerelmes voltam ebbe a fiúba, viszont miután ezt végig hallgatta el lökött magától és elkezdett úgy kezelni mint akit eddig nem is ismert, persze ez nekem a legeslegrosszabb élmény volt, minden este azt a macit ölelgetve amit még tőle kaptam sírva aludtam el

Persze erre ő is felfigyelt amikor egyik nap a haverjai összevertek a suli mögött, utána kezdett el egy kicsit is "érdeklődni"

Volt egy hét amikor nagyon boldog voltam, megszabadultam minden tehertől mert anyám kirakott a házból, kapott egy fülest arról hogy meleg vagyok, persze ez nagyrészben igaz de én inkább biszexuálisnak nevezném magam

Chan egy régi jó barátom kölcsönadta a nyaralókat itt Koreába, mivel ő is ausztrál ezért nem itt lakik de hát miért is ne itt is kell néha lazítani

Így most ott élek, teljesen szabadnak érzem magam egyedül, olyan felszabadító érzés volt látni ahogy anyám ordít az ablakon át hogy mégis miért élek még

De vissza a jelenbe, yeji zökkentett ki a gondolataimból, "szia jinne! Jösz büfébe?" Majd elrángatta őt végig figyeltem őket míg el nem tűntek

Hyunjin arca több érzést mutatott "segíts", "sajnálom" vagy éppen "miért engedtél el" meg még tudnám sorolni

Én is sajnálom hogy itt hagytál-mondtam magamnak halkan majd a kezemet zsebre dugva sétáltam vissza az osztályterembe az első bejáraton

___________
401 szó

EZT MAJD MÉG FOLYTATNI FOGOM
csak kell tanulni föci TZ-re is

Amugy bye hyeee

.../) /)
(ㅇㅇ)
/ >❤️
Luv you olvasok

✮ ⋆ ˚。SatansLuckyDuck ⋆。°✩

Stray Kids oneshots |18+/16+|Where stories live. Discover now