Anyukám elmesélte pár napja hogy olyan 2-3 évesen én is láttam egy szellemet, úgy mint sok kisgyerek.
2 alkalmat is mesélt.
Még a régi házunkban történt mind a kettő. Mikor az anyai nagymamám meghalt, még kicsi voltam. Ahogy írtam is, 2-3 éves. Ekkor még anyukám családjával éltünk egyházban. Mi a "konyhában" laktunk. Az volt a mi szobánk. A folyosóra nyílt az ajtó. Nem tudom hogy ez kb. mennyi idővel a halála után volt. De nem túl sokra rá. Kiszaladtam az ajtón a folyosóra. Anya úgy mondta hogy nagyon meg voltam rémülve. Valami olyat mondtam hogy:Ott a néni. Anya kijött hozzám és azt mondta hogy nincs ott semmi. Erre én megint mondtam hogy: De ott a néni.
Aztán elvileg volt valami ablaknál egy ágy/kanapé, nem tudom. Egyáltalán nem emlékszem ezekre. Régen sok állatunk volt. És elvileg szerettem őket onnan nézni. Anya meg oda szokott jönni hozzám hogy le ne essek. Megint ez volt. És mondtam anyának hogy:Ott a néni, minket néz. Olyan jó amúgy hogy elkezdett most itt pattogni mellettem a szekrény...
Én ezekre egyáltalán nem emlékszem. Kicsit váratlanul is ért, mikor anya pár napja elmesélte. Mióta apa hullaház közelében dolgozik, mindennaposak ezek a témák. Örülök.
