JÓ KISLÁNY || Spacc FF. , Befejezett ||

XIV. Fejezet - Eltávolodva egymástól

* Laci szemszöge *

Majdnem egy doboz cigit elszívtam a teraszon, könnyeim potyogtak és azt vártam, hogy Rebeka mikor megy el de azóta sem jött ki a szobából. Talán túl messzire mentem, hogy megfenyegettem őt. A telefonomra néztem amikor a húgom hívott, nagyot sóhajtva fújtam ki a füstöt és felvettem.

-Helló. - Mondtam sóhajtva. - Rég beszéltünk..

-Szia. - Szólt bele. - Itt az ideje, most beszéltem Rebekával és a csaj nagyon ki van bukva. - Sóhajtott. - Nem sokára oda érek hozzátok és nagyon megverlek, László ha nem kérsz bocsánatot attól a lánytól azonnal..

Mondta majd kinyomta, megdörzsöltem a szememet. A húgom az egyetlen aki gatyába tud rázni. Bár nem tudom ezt honnan tudja Rebeka, azért neki is vannak trükkjei. Elnyomtam a csikket és bementem a teraszról, sóhajtva ledobtam a kabátomat és a szobámhoz mentem. Nem nyitottam be, csak kopogtam de nem jött válasz.

-Bejöhetek? - Kérdeztem sóhajtva.

-Nem. - Jött a válasz.

-Nagyon sajnálom amit csináltam, nem kellett volna. - Döntöttem a homlokomat az ajtónak.

-Neked komoly gondok vannak a fejedben. - Közelebb hallottam a hangját de nem nyitott ajtót továbbra sem.

-Tudom, bébi. - Hunytam le szemeim. - Sajnálom, tényleg..

-Képes lennél megölni magadata miattam? - Kérdezte halkabban. Elnevettem magam halkan.

-Azt hiszem nem de nem vagyok benne biztos. - Az ajtó kinyílt és Rebeka a szemembe nézett.

-Nem zsarolhatsz ezzel. - Nevetett, letörölte könnyeit.

-Akkor maradj itt velem. - Mondtam halkan.

-Ez nem így működik, Laci. - Nézett a szemembe. - Nem tarthatsz itt..

-Veled akarok lenni minden percben.. - Néztem rá, megdörzsöltem az arcomat.

-Ez önzőség, megfojtasz.. - Mondta halkan. - Ez így nem fog menni..

-Szakítasz? - Néztem rá, a szívem a torkomban dobogott de ő nem mondott semmit csak a kabátját vette. - Szakítasz velem? - Fogtam meg a karját, szipogva nézett rám.

-Nem hagysz más választást. - Mondta halkan.

-Nem is csináltam semmit.. - Nyeltem nagyot.

-Nem? - Nevetett halkan és elhúzódott tőlem. - Ez itt a legnagyobb gond, hogy nem fogod fel amiket csináltál.. - Mondta majd az ajtóhoz ment, kinyitotta és pont akkor állt ott a húgom. 

-Szia. - Mondta neki, Rebeka halkan köszönt és elment mellette. Lehunytam szemeim és a fal felé fordultam, erőből ütni kezdtem a fogaimat összeszorítva. - Elég! - Kiabált rám Enikő, megálltam és leültem a kanapéra. Kibaszottul fájt a kezem de a szívem jobban vérzett. 

* Rebeka szemszöge *

Fáj, hogy el kellett jönnöm de Enikő azt mondta Laci csak így fogja megérteni, hogy amit csinált az nagyon rossz. Egyedül biztos nem hagytam volna magára. Nem akarok a lányokhoz menni, egyedül akarok lenni és átgondolni ezt az egészet. 

***

Egész éjszaka bolyongtam, néha betértem egy bárba inni egy limonádét, hogy ne fagyjak át teljesen. Már hajnalodott és a Dunát néztem a Gellért-hegyről. Közben reggeliztem, már írtam Enikőnek és jobban van Laci. Sikerült beszélnie vele és úgy néz ki megértette, hogy nem volt jó amit csinált. Nem éppen így képzeltem a kapcsolatunkat Lacival, teljesen mást mutat a világ felé mint amilyen. Ettől függetlenül belé szerettem. Szeretném, ha működne közöttünk a dolog és több ilyen nem lenne, mert vele akarok lenni én is. 

* Laci szemszöge *

Egész éjjel a plafont bámultam és a kezemet jegeltem, a húgom órákon keresztül kiabált velem és még fel is pofozott egyszer. Bár megérdemeltem mindent. Tényleg nem normális módon viselkedtem Rebivel de annyira szeretném, ha mellettem maradna és nem akarok várni heteket, hogy összeköltözzünk vagy ilyesmi. Kimásztam az ágyamból és a szélén ültem pár percig magam elé bámulva, erőt vettem magamon és fel álltam. Üresnek éreztem magamat. Kimentem a szobámból, a húgom a kanapén aludt. Betakartam őt egy pokróccal és a konyhába mentem. A pultnak támaszkodtam és a telefonomra néztem ami ott volt, megnyomtam az oldalán és szokás szerint rengeteg üzenetem volt. De Rebekától egy sem. 

-Már is felkeltél? - Kérdezte Enikő amikor fel ült a kanapén, engem nézett.

-Nem is aludtam. - Vontam vállat. - Kérsz kávét?

-Mennyi az idő? - Sóhajtott. - Laci hajnal öt van, aludj vissza.

-Nem tudok aludni. - Sóhajtva készítettem be kávét és lefőztem. - Ma amúgy is mennem kell stúdiózni.

-Azt hittem rendbe hozod a dolgokat Rebekával. - Állt fel a kanapéról és a pult mögé jött ő is.

-Már bocsánatot kértem tőle és itt hagyott, nem fogom őt zaklatni. - Mondtam halkan.

-Ezt neked kell rendbe hoznod mert te basztad el, tesó! - Veregette meg a vállamat. - Ne várd, hogy ő keressen.. - Némán néztem ahogy a bögrébe folyik a kávé. Igaza van. 

***

A húgom már haza ment, hazudtam neki a stúdiózásról. Egyedül akarok lenni. Ki kell találnom, hogyan hozzam rendbe ezt az egészet. De lehet az lenne a legjobb, ha most hagynám egy kicsit Rebekát. Hisz azt mondta megfojtom, de attól is félek, hogyha nem keresem őt akkor meg az lesz a baja. Kibaszott bonyolultak a nők.

* Rebeka szemszöge *

-Helló.. - Mentem be a lakásba sóhajtva, sutyorgást hallottam és furcsa kuncogásokat. - Öhm.. Helló? - Mentem beljebb, elnevettem magam ahogy Milo egy díszpárnával takarta el magát, Maja pedig a pokrócot szorította magához.

-Helló. - Nevettek, Milo megvakarta a tarkóját.

-Bocsi, nem is  zavarok.. - Nevetve mentem a szobámba, ez feldobta egy kicsit a napomat.