JÓ KISLÁNY || Spacc FF. , Befejezett ||

IX. Fejezet - Kezdődik előröl..

* Rebeka szemszöge *

Pár percbe beletelt mire Laci elengedett, egymásra mosolyogtunk halványan és leültünk. 

-Hogy érzed magad? - Néztem rá.

-Már fejből tudom az összes szuperhős nevét. - Nevetett halkan. - Sokat olvasok, mással nem igazán tudom lekötni magam.

-Nagyon büszke vagyok rád! - Tettem a kezemet a kezére.

-Ez sokat számít! - Mondta halkan. - Nem mentél be dolgozni miattam?

-Látni akartalak. - Mondtam egyből. Halványan elmosolyodott.

-Nem vagyok benne biztos, hogyha kimegyek innen akkor nem nyúlok droghoz.. - Mondta halkan ezt is. - Kibaszottul rászoktam..

-Értem. - Engedtem el a kezét. Nem mondott semmit. - Azt hittem.. Na mindegy.. - Legyintettem sóhajtva.

-Igyekszem, Rebi de... - Dörzsölte meg az arcát. - Nem bírok lemondani róla..

-Értem sem? - Kérdeztem halkan.

-Érted sem. - Válaszolt halkan. Mintha szíven szúrtak volna.

-Akkor meg minek szenvedteted itt magad? - Nevettem halkan. - Menj haza és állj be.. - Vontam vállat. - Csináld amit szoktál, csináld ami jól esik..

-Nem akarok veszekedni.. - Sóhajtott nagyot.

-Ez csak egy kibaszott látszat.. - Álltam fel. - Nem is akarsz te leszokni csak ki akarod játszani majd az "én megpróbáltam" kártyát.. - Mutattam nevetve a levegőben a macskakörmöket miközben beszéltem. - Ismerlek már, Laci..

-Nem azt mondtam, hogy újra drogozni fogok de egyelőre még nem érzem azt, hogy nem pangok.. - Nézett a szemembe, ő is fel állt.

-Hazudtál, megint az ujjad köré csavartál aztán tessék.. - Nevetve túrtam a hajamba. - Mindig ezt csinálod velem..

-Önző vagyok.. - Vont vállat. - Azt a mámort amit a drogok adnak te sosem tudnád adni de senki sem szóval.. - Sóhajtott. - Ez van..

-Ja, ez van.. - Nevettem és őt néztem. - Szánalmas vagy, Laci.. - Mértem őt végig. - Ameddig te itt szarakodsz tönkre megy az életed, Bruno csinálja a saját karrierjét.. - Nevettem. - Én dolgozom, te meg.. - Sóhajtottam nagyot. - Itt olvasgatsz és hitegeted magad egy hazugsággal..

-Van még mondandód? - Nézett rám.

-Szia..

Mondtam és sóhajtva mentem ki a teremből, azt hittem Laci komolyan gondolja ezt. Akkora hülye vagyok. Sosem fog leszokni, ez csak egy álca. Azt hiszem jobb lesz, ha elfelejtem Lacit mert sosem fog lemondani a drogokról értem.

***

Megittam a maradék bort is a boros pohár aljáról, a tévét néztem közben. Megittam egyedül egy üveg bort. Maja és Milo elutaztak szóval egyedül vagyok, tökéletes alkalom a rágódásra és az önsajnálatba fulladásra. Sóhajtva álltam fel de kissé megszédültem ahogy hirtelen mozdultam, megráztam a fejem majd a mosdóba mentem mert pisilnem kellett már nagyon. Kezet mostam miután végeztem majd megmostam az arcomat is hideg vízzel, kimentem a fürdőből és a terasz ajtó felé mentem. Kimentem és leültem az egyik székre, a lábaimat felraktam a korlátra és az eget néztem. Az éjszaka hangjait hallgattam és könnyeim potyogtak. Úgy döntöttem visszamegyek táncolni, amúgy is csak Laci miatt hagytam abba. Ha ő drogozni fog ugyan úgy akkor én meg táncolok majd újra. Azt hiszem most már végérvényesen vége közöttünk Lacival, fáj de nem annyira. Egész jól viselem, egy kicsit úgy érzem, hogy egy teher esett le a vállamról. Nem fogok Laci miatt aggódni egész életemben.

* Laci szemszöge *

A fal felé fordultam és könnyeim lefolytak az arcomon és az orromon, nem gondoltam komolyan amit Rebekának mondtam de a reakciója mindent elárult. Ahogy reagált. Összetört a szívem, el kell őt engednem mert belepusztulok, ha nem teszem. Igaza volt Brunonak, Rebeka nem szeret engem. Talán sosem szerettük egymást igazán. Most itt fekszem az elvonón egy olyan lány miatt aki nem is szeret, így nincs is értelme az egésznek.

***

-Csáó! - Dobta el a cigijét Bruno. Ellökte magát a kocsitól és megölelt. - Na mizu? Leszoktál?

-Helló. - Mondtam. - Szart se ér ez az egész.. - Nevettem halkan. - Csak be voltam zárva és ennyi..

-Azért valamit csak segített.. - Mondta sóhajtva.

-Hát, voltak akik árulták a cuccot de nem vettem senkitől szóval.. - Nevettem halkan.

-Az elvonón? - Nézett rám nagy szemekkel.

-Itt van a legjobb biznisz. - Nevetettem.

-Mondjuk az igaz. - Nevetett. - Na húzzunk haza! - Mondta és beszállt, én is beszálltam a kocsiba. Csendben telt az út.

-Nagyon csendes vagy. - Nézett rám egy piros lámpánál.

-Szakítottunk Rebekával.. - Mondtam.

-Végre.. - Sóhajtott fel, rá néztem.

-Ja.. - Mondtam sóhajtva, az ablakon néztem kifelé. 

-Akkor azért táncolgat megint, most már értem.. - Nevetett halkan. Egyből rá néztem.

-Mi? - Kérdeztem halkan.

-Tegnap voltunk lent a klubban a Maricsékkal. - Indult el mikor zöld lett. - Úgy pörgött a rúdon egy csini kis szettben, hogy csak úgy pislogtunk. - Nevetett halkan. Állkapcsom megfeszült.

-Csinálja akkor.. - Mondtam. - Ha ezt akarja.. - Néztem ki ismét az ablakon, Bruno telefonálni kezdett mert Sári hívta. Szóval megint kezdődik előröl.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White