Kivánszorogtam az ágyamból, az órára néztem. Reggel hat óra volt, azaz ideje munkába indulni.
Magamra hámoztam egy pulóvert és egy fekete farmert, szőke tincseimet lófarokba kötöttem. Mély sóhaj hagyta el résnyire nyílt ajkaimat.
Újabb értelmetlen lap az Életnek nevezett könyvben. Elvileg én vagyok az írója, de néha úgy érzem, túl sok a felesleges társíró.
Összekócoltam hajamat ujjaimmal, nem szeretem, ha teljesen rendezett tincsekbe verődnek hajszálaim.
***
Érdektelenül hajtogattam a ruhákat a polcokon. Minél messzebb az őrült munkatarsaimtól, annál jobb.
Felmásztam egy kis toldóra, létrának nem nevezném. Felpakoltam par kupac pólót a polc tetejere. Fekete es vörös színben tündököltek, valóban jól mutatott egyben a két szín. Már épp azon voltam, hogy veszek egyet magamnak, amikor hangot hallottam magam mögül.
Lassan megfordultam, de a bal lábam lecsúszott a toldó apró fokáról.
- Megvagy - suttogta a tegnapi fiú.
Egyenesen a karjaiba estem.
- Pedig szép látvány volt innen lentről fentre - nyalta meg ajkait - Vissza kéne másznod a minilétrádra, tudod, csak a kilátás kedvéért.
Undorodó hangok hagyták el számat.
- Tegyél le - morogtam.
- Ezer örömmel, kedves - húzta gúnyos mosolyra ajkait, majd eljátszotta, hogy leejt. Egy apró sikítás hagyta el számat, szemeimet összeszorítottam, és vártam a puffanást. Pár másodperc múlva kinyitottam őket óvatosan, és tudatosult bennem, hogy csak eljátszotta az egészet.
- Anastasia, vevő - ordított át a bolt egyik feléből a munkatársam.
- Anastasia - búgta a fülembe nevemet - Hát mégsem vagy névtelen.
Miután megbizonyosodtam, hogy talpaim érintik a földet, szó nelkül faképnél hagytam, és mindem percemet a vevőnek szenteltem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
"Inside I'm dying" Harry Styles Magyar Fanfiction
Hayran Kurgu" Hirtelen egy kéz elkapta karomat, megállítva engem. Térdeim remegtek, ajkaimat egy óriási sikoly hagyta el. Tenyerét számra tapasztotta elhallgatattva engem. - Megmagyarázom - kezdte szemembe nézve, miközben finoman nekitolt a falnak. Arcomat sós...
