Karácsony volt. A szeretet és a megbocsátás ideje. Mindenki ilyenkor sütit süt és együtt van a család. Egy lány is anyukájának segít a konyhában a sürgés forgásban. Az anyuka elküldi a lányt a spájzba alapanyagért.
Hirtelen nagy villanás lett a lány előtt és ott állt egy számára ismerős arc de még volt teljesen ismerős neki. A barátja volt, de az arcát szőr borította. Egyszerűen nem úgy nézett ki mint ahogy a legutóbb találkoztak.
- Rám ijesztettél. És amúgy is mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
- Mi lett veled? Másképp nézel ki. Mi történt?
- Én nem az vagyok akinek gondolsz.
- Ezt hogy érted? Pontosan úgy nézel ki, de valami még sem ugyan olyan.
- Tudom, de én a jövőből jöttem hozzád.
- Mennyire a jövőből?
- 1 év. Pontosan egy év. Mert jövő karácsonyt nem együtt fogjátok ünnepelni.
- Mi történt? Szakított velem?
- Nem, te szakítottál vele.
- De miért? Mi történt?
- Hülye volt és nem tudod értékelni tökéletesen téged.
- Oh, hát ez elég nagy indok.
- De ne menj kérlek. Nem tudja még ő sem hogy mennyire nagy szüksége van rád.....
- Miért mennyire?
- Én ezt nem tudom elmondani. Egyszerűen nem tud tovább lépni. Napról napra úgy érzi egyre jobban hogy csak te kellesz neki. Ezt eddig nem értette, de már a érti. Minden este azért fog sírni mert hiányzol neki. Minden este azért könyörög az éghez hogy jöjjön rendbe és minden este hálat ad az égnek hogy téged adta neki. Minden este az után vágyik hogy rád dőljön és azt mond neki hogy minden rendbe jön. Akár mekkora baj van, ezt szeretné. Összefogják törni sokszor az életben és nagy fájdalmai lesznek mások miatt, de ha ott vagy mellette akkor nem fog mélyre kerülni mert tudja hogy ott vagy neki.És igen egy idióta, de szeret. Jobban szeret mint bárkit ezen a földön. Jobban mint magát. És ezen bármennyire próbál, nem tud ezen változtatni. És jövő karácsonyra nem is szeretne mást csak hogy kibéküljetek, ezt kéri karácsonyra. Lehet nem így látszik de csak veled szeretne lenni. Csak azt szeretné hogy megöleld, mert az ölelésedbe olyan erő van ami bármely problémát megold. Mely erősebb minden szónál. Minden érzésnél.
- De ezt miért nem érzi eddig?
- Mert nem járta meg azt a mély pontot. Nem járta meg, hogy egyedül van. Mert amikor otthon vita van rád tud támadkozni és azért nem borul ki mert te ott vagy. Azért nem ideges mert te ott vagy és megbeszéled vele és tudja hogy szereted. Ezért van fontos neki. És lehet hogy ezt még te sem és ő sem érti de ez így van. Szóval kérlek, ne hagyd el. Bármit megtenne érted hogy szeretsd. Még azt is hogy bármennyire fáj neki de nem szól hozzád és még rád sem néz. Nagyon fáj neki de érted megteszi.
- Igazából ezt azért tudod mert ezt te érzed.
- Igen, pontosan ezért......
- És nem haragszol? Nem utálsz vagy gyűlölsz?
- Soha nem tudnék haragudni, képtelen vagyok rá. Mondani fog hülyeségek amit dühből a fejedhez vág, de ezek nem igazak, mert csak szeretni tud téged. Csak magam hibáztatom az egészért.
- De miért?
- Ezer és több okom van szereti téged és ez az egy ok amiért utalhatlak nem elég erős hogy felül múlja az összes többit. És nem érdekel semmi csak veled szeretnék lenni.
- Nem is gondoltam soha hogy ennyire szükséged van rám, pedig nem is csináltam soha semmi nagy dologot.
- De. A legnagyobb dolgot teszed, tiszta szívből szereted.
A lány ez a dolog után a könnyeivel kezdett küzdeni. Annyira megérintette amit az idegen mondott senki.
- Sajnálom, nem tudom mi lesz velem akkor de remélem tudok ezen változtatni.
- Ahogy ezeket meséltem rájöttem valamire. Ezeknek lehet meg kell történnie. Meg kell hogy ő rájöjjön mennyire fontos vagy az életében. Rá kell jönnie hogy egymás nélkül mennyire rossz és nehéz. Rá kell jönnie hogy nem tud nélküled élni. Már nem azt kérem hogy ne menj. Hanem azt hogy találj vissza hozzá. Lehet neked is majd mély pontokat kell megvárni, de ő mindig vissza vár. Ezt az egyet jegyezd meg. Ő ugyan annyira fog szeretni és vissza várni. Bármilyen utat is jársz be. Bármit is teszel, ő szeretni fog. Szóval ha kell menj, de egyszer tér vissza. Lehet csak a távoli jövőben lesz, de várni fogok rád. Ha nehéz lesz, legyen nehéz. Néha lehet elbukok és fel akarom adni, de miattad nem fogom, mert miattad megéri.
A lány tovább zokogott. Szívében azt érezte hogy szereti ezt az embert.
- Nem értem miért vagy ilyen hozzám, ha én egyszer nagyon megbántalak?
- Ez a szeretet. Kérhetek valamit?
- Persze, bármit.
Az idegen oda lépett és megcsókolta a lányt. Ebben a pillanatban az idegen mást érzet. Mintha nem lett volna már értelme a létezésének. Mintha más történt volna. Érezte hogy kezd eltűnni.
Mielőtt eltűnt volna még annyit mondott:
- Köszönöm.
