Léna és Máté

8. Fejezet - Mit keres itt Kds?

Addig bömböltem ameddig álomba nem szenderültem...

-

Hannánál iszonyatosan korán ébredtem fel. Egy pislákoló lila lámpa égett csak és azt bámultam, mintha olyan baromi érdekes lenne a még megmaradt szemeimmel, amiket a tegnap este során sikerült izomból kibömbölnöm. A barátnőm mélyen aludt én pedig nem tudtam mit csináljak. Megnéztem a telefonomat. Reggel hét óra volt.. magamtól sosem kelek ilyen korán. Felmentem tiktokra... tele volt posztolva 2okosos dolgokkal... instát is pörgettem... és ugyanez. Azt hittem kezdek begolyózni. Olyan szintű fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint még soha. Unalmamban elkezdtem youtubeon ilyen 2okos részletek videókat nézni, bár rohadtul nem kellett volna, de úgy éreztem muszáj látnom Mátét. Annyira jó érzés volt nézni őt, valamint furcsa is, hogy bár még nem ismerem, mégis megmaradtak a kis testbeszédei, meg a kis tulajdonságai amik annyira önazonosak és imádnivalóak számomra.

Ezeket vagy órákig néztem, majd Hanna is felébredt.
-Te meg mi a bánatot nézel? - fordult felém kómásan - Csak nem ezt a patkányt? Na ide a telóddal!!!
-Hé nemár!!! Had nézzem már Mátét!!! Olyan cuki... - nyüszögtem, de Hanna már el is kobozta a telefonomat, majd komolyan meredt rám. Már amennyire lehet valaki komoly kora reggel, kócos hajjal és szivecskés-cicás pizsiben.
-Ezt most azonnal befejezed! Elegem van, hogy tönkretesz téged ez a gyerek! Nem tudom mi történt, hogy miért nem keres, de ez nem fer! Kész vége, nem nézheted! - parancsolt rám Hanna.
-Igen anyu - vicceltem el a szitut.
-Nem vicces!!! Nagyon nem! Visszatérsz szépen az életbe! Most a hétvégén szépen összeszeded magadat és hétfőn úgy fogsz vonulni a suliban, mintha te találtad volna fel a rák ellenszerét, érted!?
-A rák ellenszerét? - húztam össze a szemöldökömet.
-Most csak mondtam valamit! De megértettèl engem? Nincs több depi! Összeszeded magadat csajosom!
-Igen anyu - szemtelenkedtem, majd Hanna nekem vágott egy párnát és mindketten elkezdtünk nevetni.

Bár a reggelem nem indult túl fényesen, de Hannának és a gatyába rázós szövegeinek kifejezetten örültem. Egy kicsit úgy éreztem tényleg össze tudom magamat majd szedni hétfőre. Csessze meg Máté! Bár mit vártam egy híres streamer sráctól, de komolyan?

Hannával és az apukájával közösen reggeliztünk, majd viszonylag korán leléptem Hannától, mert azt mondta mennek az apukájával vásárolni. Általában ha nagyon nincsen dolgom (ma sem volt) akkor el szokott hívni magával Hanna, de most nem tette. Picit fura volt ez, de nembaj, úgyis azt éreztem, hogy ma egy kis selfcare napot fogok tartani és igazán fel szeretnék töltődni.

Hazaérve ez meg is történt. A szüleimnek, már-már kicsit összeszedettebben el tudtam mesélni mi a hézag a lelkemben, mondtam, hogy talán majd jobb lesz, még akkoris, ha még azért mindig fájt a dolog. De muszáj volt a sarkamra álljak.
Feltettem egy arcpakolást, vettem egy gyertyafényes fürdőt, takarítottam, ágyathúztam stb. Már ettől sokkal jobb lett a helyzet. Néztem egy filmet a friss ágyneműmet illatolgatva nyakig betakarózva és csak élveztem a magammal töltött időt.

Késődélután ráeszméltem, hogy le fog járni a bérletem, szóval elhatároztam, hogy elmegyek egy közeli automatához venni. Hannának dobtam egy üzit, de azt mondta, még mindig az apukájával van, ezért elmentem egyedül erre a "nagy túrára".

Meg is vettem a bérletemet a legközelebbi buszmegállóban, mikor megláttam Dávidot... Mindketten meglepetten meredtünk egymás felé... Mit keres itt Kds???