Tetszik a mosolyod! | Manuel | ff

4. rész-Mostmár jobb

-Szóval volt egy fiú akit Dávidnak hívtak. Egy szórakozó helyen ismertem meg de eleinte nagyon kedves volt, nem olyan mint a többi fiú. A kapcsolatunk eleje nagyon jó volt, jól éreztük együtt magunkat és ő nagyon kedves volt velem. De aztán egy fél év után elkezdett nem valami jó megjegyzéseket tenni felém. Nagyon féltékeny volt, azt hitte megcsalom pedig alig jártam ki a házból. Én nem akartam elhagyni, mert még szerettem de aztán elkezdett bántalmazni szellemileg és fizikailag is. Ez már annyira nem tetszett de nem mertem ezt elmondani senkinek és féltem ha szakítok vele megöl. Minden nap részegen jött haza és ez így ment egy évig aztán visszamentem anyámhoz aki annyira nem örült nekem. Még mindig félek egy kicsit, hogy egyszer csak megjelenik és bántani fog.

-Te szegény, hogyan tudtad ilyen sokáig bírni, egy hős vagy de nyugodj meg, többet nem fog bántani vagy kikaparom a szemét.

-Köszönöm Manu, ez nagyon sokat jelent. Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem amikor kell

-Ez alap kislány, nem kell megköszönni. Na de menjünk haza, mert már késő van

-Oké

Elindultunk haza, amikor hazaértünk Manu mondta, hogy nézzek vele filmet így hát átmentem a szobájába és néztük is de aztán elaludtam és reggel arra keltem, hogy egy Manu ölel át ami igazán jól esett de fel kellett kelnem de ahogy megmozdultam megszólalt

-Ne! Kérlek maradj még egy kicsit-kérlelt

-Jólvan de csak egy kicsit-vissza is bújtam az álmos fiúhoz aki egyből magához húzott én meg ráfeküdtem a mellkasára

Egy kis idő múlva lementem reggelizni és Manu még aludt. Miközben reggeliztem Manu lejött felső nélkül én meg egy kicsit elkezdtem bámulni

-Na mivan, tetszik?-kérdezte pimaszul mosolyogva Manu

-Ja csak elgondolkodtam kicsit-hazudtam neki

*Manuel szemszöge*

Lara felment a szobájába én meg elkezdtem enni amikor lejött Bruno

-Szevasz tes-köszönt

-Cső-köszöntem vissza miközben egy pirítóst rágcsáltam

-Látom jól megvagy a hugommal-mondta amire én majdnem félrenyeltem a pirítóst

-Hát igen jó barátok lettünk -válaszoltam egyszerűen

Tetszik neked?-tette föl a kérdést amitől féltem

-Csak barátok vagyunk...deee...talán tetszik egy kicsikét

-Hát gondoltam, eléggé észrevehető, vigyázz rá hamár én nem tudtam, biztos utál és szóba se akar állni velem

-Dehogy utál, pont azt gondolja, hogy te utálod és nem akarsz vele szóbaállni

-Igen de olyan köcsög voltam, igaza volt, rá is kellett volna figyeljek az érzéseire, mert nagyon szeretem

-Tudom tesó és ő is nagyon szeret szóval menj és békülj ki vele

-Oké de ha összejössz a hugommal kérlek nagyon vigyázz rá vagy kinyírlak

-Okés tes de ő úgy se szeret, nem fog velem összejönni

*Lara szemszöge*

A szobámban ültem továbbra is amikor kopogtak én meg egyből gondoltam, hogy Manu az

-Gyere!

-Ömm, szia hugi-mondta halkan

-Wow ide merted tolni a pofád, gratulálok-mondtam lenézően

--Csak azért jöttem, hogy kérlek hallgass végig. Én nagyon sajnálom, egy seggfej voltam veled és neked volt igazad, nem kellett volna ilyeneket mondanom neked. Mindennél jobban szeretlek és kérlek bocsáss meg nekem de ha nem azt is megértem, mert nagyon hülye voltam -mondta végig szomorúan

-Jajj Bruno, tudod amit tettél az nagyon rosszul esett, de mindig is az én idegesítő bátyám leszel akit nagyon szeretek-szorosan átöleltem amit viszonzott

-Imádlak hugicám

-Én is bátyus

Később Brunoval elementünk egyet sütizni és vásárolgatni, hogy legyünk végre kicsit együtt, nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk. Otthon megnéztünk egy filmet aztán elvonultunk a szobáinkba

Sziasztok:)

Remélem tetszik ez a rész, örülök, hogy van aki olvassa
Hamarosan jövök a kövivel addig is puszi!

Ha tetszett vote és komment, nagyon megköszönném:)