Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

63.rész

Avery:

-Meg fog titeket ölni!Mindannyiótokat!-hadarom idegesen.
Ugyan úgy térdelek,mint öt perccel ezelőtt.
És miért nem öltek még meg?Szín tiszta pszichológia.A tarkóhoz tartott fegyver beindítja a túlélés ösztöneit az emberben,aminek hatására engedelmeskedni fog az adott személy.
Viszont ha nem vetnek véget az életednek,egy idő után kétségeid lesznek saját magaddal és az elrablóddal kapcsolatban.

Tényleg meg akar ölni,vagy csak játszik?Álmodok,vagy a valóság?
Nem tudjuk mikor csattan el a bűvös golyó,csak azt,hogy el fog csattanni.
Előbb vagy utóbb.
A szörnyű az egészben,hogy a lőszer valószínűleg gyorsabb a hangsebességnél,így nem is hallhatom a golyót ami megölt.

-Biztos vagy ebben?-hörög a mögöttem álló srác.
-Teljesen.-köpöm ezt az egy szót,de a lelkem mélyén tudom,hogy a fele sem igaz.Egyáltalán abban sem vagyok száz százalékra meggyőződve,hogy rájött volna az eltűnésemre.
Elméletileg az igazgatói irodába hívtak le,legalábbis mindenki ezt tudja.
Gyakorlatilag beadták nekem a legnagyobb álmom,aztán térdre kényszerítettek,egy pisztolyt nyomva a nyakamhoz.Bravo!!

-Miért?Akár most azonnal az agyadba tudnám fúrni az egyik töltényemet.Csak egy ravaszt kell meghúzzak,utána elvesztenéd az életed.-térdel bele a görbe alakot felvett hátamba.
-Mégsem vagyok még vérbe fagyva.-sziszegem fájdalmasan,mert maximális biztossággal meg tudom állapítani,hogy leszakadt valamelyik belsőszervem.Be fog kékülni a hátam,ha tovább nyomja neki a kemény térdét.Nincs menekülőutam,a mellem is a falnak feszül,annyira beszorított engem.

Gyors lépteket hallok az ajtón túl.Remélem Scott az.Megemelkedik a pulzusom,talán az eddigieknél is magasabbra.Szapora szívverésemtől szédülés nyomasztja az elmémet.Kiélesednek az érzékeim,talán még látom is,ahogy a bejárat előtt várja a megfelelő pillanatot.Nyikorogva lenyomódik a kilincs,és lassan kinyílik az ajtó.Itt van!

-Nézzétek kit hoztaam!-szökdécsel be vidáman az asszinsztens szerepet játszó nő.
Nem tudok odanézni,mert a fejem pontosan az ajtóval ellentétes irányba van fordítva.
Esetlenül kifújom a bentartott levegőt,tudván,hogy nem engem jöttek megmenteni.
A csalódottság és düh keveréke szántja végig a testem,minden porcikámban remegést okozva.
Csak egyszer legyen már szerencsém ebben a kurva életben!

-Mmhh..Hmm.-követi egy nagyon ismerős hang a nőt.
-Naa..ne ellenkezz ennyire.Csüccs oda le Avery mellé.-lök egyet azon a szerencsétlenen,aki úgy dőlt be a fejem mellé,mint egy zsák.
Egy jó nehéz,ragasztóval megkötözött zsák.

Ösztönösen behunytam a szemem,próbálva elmozdulni legalább egy picit ebből a kényelmetlen helyzetből.
Nincs megkötözve a kezem,sem a lábam,de inkább nem szeretném próbára tenni az engem fenyegető veszélyt.
Bedobott a sors az éhes oroszlánok közé,amik csak a vesztemet várják.

-Nhmm..Avihmm..-morzézik tovább a másik túszul ejtett személy.Fel sem tűnt,hogy még mindíg összeszeszorítva tartom a pilláim,hátha ezzel megóvom magam a következmenyektől..de nem,mert ez egy furcsa berögződés,ha nem látom akkor nincs ott.Pedig nagyon is ott van..sőt,a gerincem közepében érzem,meg a koponyám alatt.Fájdalom.
Sajog minden porcikám a térdeléstől,amihez nyilvánvalóan nem vagyok hozzászokva.

Nem tudok nagy levegőt venni és sóhajtani egyet,normálisan lélegezni meg még annyira sem.
Nagyon lassan ellazítom az arcizmomat,majd kinyitom a szemem.
Kinyújott és összekötözött lábbal ül mellettem egy zöld hajú lány.
Ez csak egy valaki lehet.

-NEHEEMMM..AMYYY!-realizálom sikítva a legjobb barátnőm alakját.Vörös foltok éktelenkednek az arcán,haja össze vissza áll,pont úgy ahogy az enyém.
Szememet elkezdik mardosni a könnyek,amik elhomályosítják a látásomat is.
Fájdalmasan hümmögve hajol előre,mintha ordítani akarna.
-Nos mivel nem ölhetünk meg,mert a főnökasszony azt mondta,ezért ha nem tetszik a viselkedésedben valami,akkor Amyt puffantom le.-törölgeti meg a fegyvere végét a ruhájában,bár nem mintha poros lett volna.

-MHMMMM-mozgolódik a legjobb barátnőm,amitől mégjobban elönt a tehetetlenség érzése.
Könyörögne az életéért,de nem tud.Elhallgattatták egy egyszerű ragasztóval.
-Ti kegyetlen rohadékok,akkor inkább engem bántasok!-szorul el a torkom a feltörő zokogás miatt.
Nem vehetik el tőlem az egyetlen barátnőmet,akiért az életemet is odaadnám.
Akár most jön az a pillanat akár nem.

-Vigyázz a szádra,mert könnyen gyilkossá válhatsz!
Összepréselem az ajkaimat,nehogy olyat mondjak,ami a fogadott testvérem életébe kerülhet.
-Mindjárt másabb nem?-guggol közém és Amy közé a tetovált szörnyeteg.Méghogy Scott a rosszfiú..Egyáltalán nem.
-De..sokkal.-jegyzem meg ironikusan.
-Hopp hopp.-emeli fel a mutató ujját.-Ez szarkazmus akart lenni Miss Hale?-Áll fel nagyon lassan,ezért hallottam az ízületei roppanását,amitől undor szalad az arcomra.

Amy fejéhez tartja a fegyver végét,ami már egy ideje élesítve van.
-Nem! Hé..HALLOD?NEM!-mozdulok Amy irányába.Undorító vigyor ül ki az arcára,miközben egyre jobban húzza be azt a kiálló szart.
Meghúzta.
Megrándultam a hirtelen hang hatására,viszont ez csak a kezdet volt.
-NEHEEEEM..-üvöltök fájdalmasan.Kihagyott a szívem egy,majd két ütemet is egyszerre.
-AMYYYYY!-omlok rá a falhoz támasztott testére.
Még meleg.

Te jó ég.Lélegzet visszafolytva vezetem fel a tekintetem az arcára,amin végig csurog a vér,eláztatva a ruháját.A golyó pontosan a homloka közepét találta el.-Az nem lehet..-suttogom remegő kézzel megsimogatva élettelen arcát.
Bármilyen mozdulatomnál több vér távozik a testén tátongó lyukból.
Minden eltorzult körülöttem,csak az Amy vére színezi meg a teret.

Fülemben dobog a testemet éltető folyadék,de a tompaság nem akar csökkenni körülöttem.
Meghalt.Amy.Bárcsak én lettem volna..
Végig kellett néznem ahogy szétloccsantják a fejét,a teste kisebb darabjai pedig rajtam és a környezetén kötnek ki.
A lövés után csend telepszik az irodára,csak annyit veszek észre,hogy valaki hátulról megragadja a kezem,és ránt egyet a testemen.

-Avery gyere..MOST!-húzza meg a karom valaki.Annyira ismerős ez a mélyen csengő szigorú hang.
Lelassulva felnézek és ott van ő.
Aki most megment,de egyben aki miatt ez az egész van.Arcán piros pöttyök vannak,kidudorodnak az erek a homlokán és a füle alatt.

-AVERY!-kiált rám,ami egy kicsit visszarángat ebbe a világba.
-Nem!Amy nélkül nem.-nyújtózok a halott barátnőm felé.Nem akarom elfogadni azt,hogy ő már nincs velünk.
-AVERY GYERE!
-Mi történt?-rázom meg a fejem hunyorítva.Olyan mintha egy teljesen másik szürreális világba kerültem volna.Minha kiszállt volna belőlem a lélek és kívülről figyelném a történéseket.
-Szerelmem!Ideje menni.
Teljesen kijózanodok,majd körbenézek.
Csak mi vagyunk az eszméletünknél.
Mindenki más a padlón fekszik mozdulatlanul aki nem Scott csapatát erősíti.

-Fejbebasztunk súlyzóval mindenkit,de már ébredeznek és nincs több fegyverünk,szóval menekülés van!-válaszol az előző kérdésemre Katie.
-De Amy itt van.-törlöm meg erőszakosan az ajkaim.Vér volt.
Mindenhol piros minden.
Megint végighúzom a kezem,csak most közelebb az orromhoz.Csúszott a karom miután elvettem a fejemtől.Kezdek visszaesni abba a kusza végtelenbe ahol súlytalanság vesz körül.Kábán megint a kezemre pillantok,de egy cseppnyivel sem jobb a helyzet.

-Vérzik az orrod.-állapítja meg Zac.
-Na gyere.-csúsztatja a hátam alá a bal kezét,míg a másikat a térdhajlatomhoz helyezi.
Scott megemel engem,olyan könnyedséggel,mintha egy pihetoll lennék.
Mellkasára hajtom a fejem,majd próbálom legyőzni a szívemet összeroppantó fájdalmat.
Meghalt!-kántálom magamban szüntelenűl.
Meghalt és nem kapom vissza.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3