A technológia sokat fejlődött az első világháború borzalmai óta, katonai vezetők fejében azonban mégis egy őseikre nagyon is jellemző téveszme fogalmazódott. Miszerint a támadó fél olyan előnyökkel rendelkezik a védekezővel szemben, hogy az nem reménykedhet a sikeres védelemben. Ezt teljes egészében elhiszi minden nevesebb katonaság parancsnoki köre, ezért öngyilkos rohamokra sarkallva csapataikat.
Egyik meghatározó tényező e gondolatmenet létrejöttében a hidegháború elsöprőtámadás-iskolája volt. Ez az erősen megkérdőjelezhető realitástartalmú hozzáállás elsősorban a keleti tömegseregek körében volt elterjedt, de a geopolitikai nyugat is kísérletezett vele. Ez alapjában véve, nyugati szemmel helyi, keleti szemmel frontszélességű erőfölényt feltételezett és egy olyan elsöprő támadást követelt, amely sok életet követelt volna.
Egyik ilyen tervezet volt az oroszok "7 nap alatt a Rajna-parton" terve, mely már a nevében körbe írja, mire számíthatunk. A terv az úgynevezett "Fulda-gap"-en keresztül intézett támadással megkerülte volna a nyugat német szövetségi köztársaságban lévő legtöbb csapat védvonalait, ezáltal könnyűszerrel bekerítve őket. A támadás ezután a Rajnáig folytatódott volna gyakorlatilag megállás nélkül, a moszkvai vezetés ezáltal vélte elérni azt a pontot, ahol a nyugat kénytelen lenne feladni a harcot.
Mint az előbbi példán is látszik, a legtöbb ilyen terv szűkös határidőkkel rendelkezett. Ezt főleg az atomfegyverektől való félelemmel lehet megmagyarázni. Senkinek nem állt érdekében atomháborúvá eszkalálni egy egyébként konvencionális háborút, ez mindkét fél vesztét jelentette volna.
A következő példa is egy keleti felépítésű hadsereg offenzívája lesz, még hozzá a Jugoszláv Néphadsereg 1992-es Szarajevó irányába intézett támadása a Bosznia-Hercegovinai szerb köztársaság segítségére. A támadás egy több fázisú, úgynevezett mély áttörésnek lett tervezve, főbb feladata a Bosnyák főváros, Szarajevó elfoglalása lett volna. Az offenzíva 1992 áprilisában kezdődött az első pár lépés sikeresen meg is történt, bevették a várost körülvevő dombokat, ahol kész tüzérségi állások várták őket. A várost körülvevő boszniai szerb csapatok, bár jobban fel voltak fegyverezve, mint a városi "Milicija" nem rendelkeztek a megfelelő lélekszámmal egy nyílt rohamhoz, így rezignálták magukat a város ostrom alá vonására. Mivel a főbb célt nem sikerült teljesíteniük, ezért újabb több kevesebb sikert elérő mellékes offenzívákat indítottak. Ezek addig nyújtották utánpótlás vonalaikat és erőforrásaikat, hogy az 1995-ös horvát-bosnyák ellentámadás sikeresen tört át a vonalaikon, rákényszerítve a szerbeket a Dayton-egyezmény aláírására.
Mint láthattuk, egy ilyen támadáshoz szükség van a momentum, tűzerő és képzettség hármasára. Miután ezeket elvesztették a szerbek képtelenek voltak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ez a vesztüket jelentette. A háború sokak szerint etnikai tisztogatásként is értelmezhető, így senki számára sem meglepő, hogy 161 embert ítéltek el háborús bűnökkel a háború lezárta után.
Most tekintsünk egy sikeres példát, az amerikai "Sivatagi Vihar" hadműveletet. Maga a hadművelet zökkenésmentesen zajlott, mivel az amerikai csapatok a megelőző légicsapások során szinte teljesen megbénították az ellenséget. Ez azt tanítja meg nekünk, hogy egy nagyon fontos része az ilyesféle offenzíváknak az ellenség harcképtelenné tétele.
De akkor mégis miért beszéltem erről haszontalan dologként? Nos azért, mert a modern, nem hidegháborús és azt közvetlen követő harcszíntereken eddig senkinek sem sikerült alkalmaznia ezt. Vegyük csak például a háború változását az elmúlt 20 évben. A legtöbb nagyhatalom, köztük Amerika és Oroszország, ez idő alatt egyre kevésbé tartotta fontosnak a nagy, konvencionális háborúkat, helyette gerillákat üldöztek Afganisztán hegyei között. Ez egy olyan változást hozott, mely a jelenlegi hadösszetételüket hasztalanná tette bármely más helyzetben. Ezt tisztán látjuk Ukrajnában, Gázában. Mivelhogy ezek a hadseregek már nem képesek a régi önmagukat hozni sem felülmúlni, ezért a régmúlt doktrináit használni veszett fejsze nyele. Vajon maguk is észreveszik-e majd ezt a stratégák vagy még elkövetnek egy pár Oroszországéhoz hasonlatos hibát?
YOU ARE READING
A változás szele
NezařaditelnéGazdasági, harcászati, geopolitikai kérdésekkel foglalkozó alkalmasint megjelenő újság.