❛- Bárki bármit mondhat, nekem nem számít. Ezzel a testtel fogok nyerni, minden meccsen, ezzel a testtel fogom győzelemre vinni a Karasunót. Én is addig maradok a pályán, ameddig tudok! - Bal kezével megmarkolta a fehér pólóját. Megfordult, hogy a l...
Válaszul somolyogva ráztam a fejemet. Eddig is tisztában voltam vele, milyen könnyen kerülhet izgatott állapotba, emiatt gyakran hangosan is beszél figyelmen kívül hagyva, hol is van éppen, ez esetben a folyosón; a leghangosabb csapattag Noya és Tanaka után.
— Az előbb elmondtam.
— Akkor is: hallani akarom még egyszer. Valóban így gondolod? Nem szánalomból teszed, még ha a válaszod igen lesz, ugye? — méregetett kételkedve.
Hinata rendkívül megfélemlítő tudott lenni, amikor az emberek alábecsülték, vagy megsajnálták őt. Nem szerettem volna látni ezt az oldalát, mert a hideg rázott tőle. Ám ennek volt egy jó oldala is.
Könnyűszerrel meg szokott ijedni, különösen a magasabb és erősebb játékosoktól, akárcsak Tsukishima, vagy Asahi-san. Nem törődve semmivel a legközelebbi csapattársa mögött rejtőzik biztonságba. Azonban nem tart sokáig, s aztán már újra magabiztosan néz az illető szemébe.
— Még egyszer megkérdezed, visszavonom! Ne legyél ennyire értetlen, bolond! — igazítottam meg a szemembe lógó hajam.
— Jól van, jól van. Hadd legyek már boldog miatta — motyogta halkan. Lehet csak én képzeltem be, de úgy láttam, halvány pírral az arcán folytatta mellettem az útját. — Ha igent mondasz, megígérem, én leszek a lehető legjobb barátod, Mei-chan!
— Már az le van foglalva — emlékeztettem. És tervek szerint nem is fog változni, tettem hozzá magamban. Úgyis hamar feladja. Igazán kemény dió tudok lenni.
— Nem Kageyama helyére pályázom, csupán meg szeretném mutatni, hogy nekem is van egy jó oldalam, nem pedig az az egy, amit te nem tartasz szimpatikusnak — válaszolta a legnagyobb meglepetésemre.