Fuck me, please!

Part 4

Jungkook szemszöge:

Igen tudom. Most felmerült a kérdés hogy miért nem tettem meg. A válasz egyszerű. Nem azon a helyen akartam ahol már vagy 100 ember kefélt. Szeretném ezt a srácot megragadni és magam mellett tartani.

                                                                                      1 héttel később

Kerestem őt. Nagyon sokszor. Végső elkeseredésemben vissza mentem abba a bárba ahol először találkoztunk. Bár előbb tettem volna. Mikor beléptem az ajtón egyből kiszúrtam egy szürke hajkoronát. Ő az. Bárhonnan felismerném. Nagy léptekkel indultam meg a pult felé. Szerencsére háttal így csendben oda tudtam osonni mögé.

Mikor megfordult én azonnal odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Természetesen visszacsókolt. Éreztem rajta hogy haragszik rám viszont nem tud ellenállni nekem. Ahogy én se neki, de ez még maradjon az én titkom.

Miután abbahagytuk a smárolást én leültem az egyik bárszékre ő pedig velem szembe beállt a pultba. Szemei csillogtak a vágytól. De ne aggódj édesem, hamarosan megadom neked azt amit akarsz.

-Igazán jól esett hogy aznap este csak úgy fapofánál hagytál, kedves... hogy is hívnak?-szólalt meg egy pár perc múlva.

-Jungkook. Hidd el nem azért mert nem kívántalak hanem azért mert nem egy ilyen helyen akarok egy angyalt seggbe rakni, és egyébként is hogy hívják ezt a földre pottyant csodát?-kacsintottam rá mire ő nevetve megrázta fejét.

-Jimin vagyok, és hidd el ha igazán ismernél tudnád hogy egy bárány bőrbe bújt farkas vagyok.-válaszolta egy 200 Wattos mosoly kíséretében.

-Nos remélem édes hogy minél hamarabb meg fogom tudni ugyanis nem ez volt az utolsó találkozásunk.-ezzel a mondattal nyújtottam felé telefonom hogy adja meg a számát.

Miután beírta a számot gyorsan nyomtam egy puszit a arcára és már mentem is a kijárat felé ahonnan még egy utolsót visszakiáltottam-Hamarosan találkozunk és akkor nem kíméllek drága Jimin.-és elhagytam az épületet.