Baljós védenc

1.fejezet/Florence

Mikor végre megkaptam a diplomámat egy pillanatig úgy éreztem pehelykönnyű vagyok.

Mintegy 7 évnyi folyamatos, gyötrelmes tanulás meghozta a gyümölcsét, hiszen végre hivatalos ügyvéd lettem. Azt hittem lassan beleroskadok a rengeteg magolásba és mindez azért, hogy én legyek az egyetlen kitűnő a végzősök között. Szerintem teljesen megérte! Végre valamit jól tudtam csinálni az életbe, bár Tessa a legjobb barátnőm azt mondja ez beteges. Valószínűleg szokás szerint túl aggódja a dolgot. Ha a tanulásról van szó brutálisan be tud keményíteni, amúgy meg egy mondat szerint él "Egyszer élünk!". Borzalmas! De sajnos nem tudom lebeszélni a legtöbb marhaságról, vagy nem is tudok róluk. A második az sokkal nagyobb baj, de legalább egyáltalán nem sokszor fordul elő.

Most épp reggel 7óra van, nyolcra kell beérnem a munkahelyemre, vagyis az irodámba. De addig még van egy kis dolgom, amit el kell intéznem.

-Jó reggelt!-rontok be barátnőmhöz, mire egy álmos nyöszörgéssel jutalmaz.

-Kelj fel! Neked is menned kell dolgozni!- és ezzel az utolsó mentsvárát, a takaróját rántottam le róla.

-Ez most komoly? Hány óra van? Most kajak itthagysz?-ordított utánam Tessa dühösen. Nagyon nem bírja a reggeli kelést, ellenben velem.

-Igen, komoly. Olyan, mintha egy gyerekkel élnék együtt, Teresa!-kicsit erélyesebben szóltam, hogy felfogja semmi kedvem ehhez minden reggel.

-Te most kimondtad a nevem?-jött ki sápadt arccal és leesett állal a szemét dörzsölve.

-Ne kötözködj, készülődj már végre, vagy felhívom a bátyádat, hogy menjenek nyugodtan nélküled. Te meg majd buszozhatsz, és tutira elkésel.-rápillantottam miközben épp a táskámba pakoltam a nagy iratmappákat és örömmel láttam, hogy elindult végre zuhanyozni. Ez is megvan!

Még gyorsan csináltam kávét magunknak, összeszedtem a maradék cuccomat, felvettem a kedvenc Valentino magassarkúmat és késznek nyilvánítottam magam.

-Tessa, én megyek!-kiabáltam el magam, mire rohanást hallottam az emeletről, pár másodperc múlva pedig megjelent már félig felöltözve a kis barátnőm.

-Máris? Mennyi az idő?-pillantott körbe órát kutatva, mintha nem tudná, hogy az előszobában aztán egy órát sem talál.

-7:45 Tess.-néztem meg telefonom óráját.

-Ó, baszki! Máris ennyi az idő? Rengeteg dolgom van még! Jó munkát, szeretlek!-és már rohant is tovább szitkozódva. Szinte minden reggel ez történt. Szerencse, hogy a bátyja, Enzo itt lakik a szomszédban az egyik haverjával, így ők hurcibálták Tessa seggét.

Lementem a lifttel a földszintre, miután jól rázártam Tessára az ajtót, majd Enzo kinyitja a kulcsával. Nem kockáztatom meg, hogy történjen valami, amíg nem vagyok otthon. Aztán bementem a mélygarázsba a kis Fiat 500-as kocsimhoz. Egyelőre nem telik jobb kocsira, de minden álmom egy gyönyörű Aston Martin vagy egy Koenigsegg. De most még be kell érnem ezzel az alig működő kiskocsival. Így hát beültem, kihajtottam a garázsból, és nekivágtam egy újabb unalmas, monoton napnak. Legalábbis itt még azt hittem. De mikor tíz perccel és négy idegrohammal később beértem a munkahelyemre, az első hívásomat az arrogáns, szexista főnökömtől kaptam.

-Jó reggelt Mr. Wade! Miben segíthetek?-szóltam bele a világ legnegédesebb hangján a telefonba.

-Áh Florence! Jöjjön az irodámba! Ja és ne felejtsen el kávét hozni, a kis semmirekellő asszisztensem már megint beteget mert jelenteni.-"maga miatt", mondtam volna legszívesebben, de akkor búcsúzhattam volna az állásomtól. Nem tehettem mást, elmentem egy fekete kávéért csupa jéggel, majd megindultam az emeletre, ugyanis az irodám egyelőre nem magán volt, hanem a főnököm ügyvédi irodájának alsó szintjén egy kis iroda. Teljesen meg voltam vele elégedve, csak ne lett volna ekkora pöcs a főnököm. Szolgaként bánt a női munkatársaimmal és persze velem is. De sajnos nem tudtunk ellene mit tenni.

Amint odaértem az épület legnagyobb irodájához, ami konkrétan egy kisebb lakosztálynak is megfelelt volna, bekopogtam és vártam.

-Tessék?-jött a kedvtelen behívás az ajtón túlról.

-Meghoztam a kávéját Uram!-nyitottam be és a kávés poharat az asztalra helyeztem.

-Mi tartott eddig? Tudja mit, ne is válaszoljon! Még szerencse, hogy nem melegen szeretem a kávét, mert biztosan kihűlt volna már.-nézett rám megvetően, aztán nagyot kortyolt a pohárból. Én pedig még mindig csak álltam, nem mertem leülni, amíg azt nem mondja. Hiszen ő volt a "nagy" Isaac Wade...undorító egy alak, az már biztos. Amint már a saját vállalatomat fogom vinni, kicsinálom ezt a seggfejet! Addig meg szépen gyűjtöm ellene a megfelelő vádakat.

-Miért hívott ide Uram?-tértem rá a lényegre, egyrészt mert már kezdett megint fájni a térdem, másrészt meg mert semmi kedvem nem volt kerülgetni a forró kását, hiszen csak úgy nem szokott behívni az irodájába.

-Sajnos Jason elutazott magánügyben, és ő volt az egyetlen, akinek nem volt ügye, így maga maradt.-Jason a kiskedvenc, és nyilvánvalóan nem szívesen adja nekem az ügyet, de kit érdekel? Végre kapok egy ügyet!! Nem is gondolkoztam tovább.

-Vállalom.-jelentettem ki határozottan.

-Remek, a részleteket majd megkapja valakitől. -értsd: elhúzhatod a csíkot. Fantasztikus, még az ügyfelem nevét sem tudtam meg. Inkább kimentem és írtam Tessának, hogy ha végez beszélnünk kell. Aztán gondoltam keresek egy embert, aki meg tudja nekem mondani milyen ügyet kaptam. Teljesen kapóra jött, amikor megláttam Ambert az egyik mindenes csajt.

-Szia Amber!-köszöntem neki mosolygósan. A kivételekhez tartozott, akiket bírtam ezen a helyen.

-Szia Flo! Tudok segíteni valamiben?-kérdezte teljesen segítőkészen.

-Ami azt illeti igen! Meg tudnád mondani milyen ügyet osztott rám Wade?-néztem rá a végén szemforgatva, hiszen mindketten utáltuk a főnökünket.

-Oh, hát persze! Várj egy pillanatot, és már nézem is.-ült le az asztalához, és elkezdett kutatni, majd egyszer csak a mosoly lefagyott az arcáról, és megállt a keze is az egerén.

-Mi az?-néztem rá aggódva, mire csak a képernyője felé biccentet. Mikor ránéztem a vér is megfagyott bennem.

-Én...n...nem tu...tudtam ezt...-teljesen lefagytam.

-Sajnálom szívem!-nézett rám őszinte sajnálattal Amber.

-Nem hiszem el...Az első ügyem Nash Reed, a legveszedelmesebb sorozatgyilkos ügye!