A bankpénztáros

Szerelem első látásra

Egy átlagos nap indult szeptemberben szombaton Nazmul-nak, amint meggyógyult a betegségből, egyből bement, leült a székre és már jöttek is az első ügyfelek, őt nagyon szerették. Egy öreg néni volt az első, aki a meghalt fiának a drága óráját odaadta, hogy vigyázzon rá inkább a Bank, utána jött egy fiatal kanadai nő, Maya. Akit amint először meglátott, beleszeretett a nagypapakorú, szemüveges bankpénztáros, egy bangladesi zene jutott ekkor eszébe, amiben ugyanúgy megtetszik egy férfinek egy nő, lobog a haja a szélben, na de térjünk is vissza, miért jött ez a csodás amerikai! Hát persze, hogy bankszámlát akart nyitni a HPB mozaik szavú banknál, horvát postabank a neve, mert a posta hozta létre, Nazmul azonnal kedvesen köszön majd megkérdezi, hogy hívják, élete szerelme így válaszol Belanger Mayá-nak hívnak, és biztonsági őr, meg zenész vagyok. A bankpénztáros arcán megcsillan a mosoly és a szemüvege is, a nő észreveszi ezt, és kijelenti, hogy ő is ugyanígy érez, vagyis szerelmes Nazmul-ba, aki ekkor nagyot nevet, és pont megjelenik a bankigazgató, hogy ellenőrizze eddig rendben van-e a bankja, mikor meglátja őket, alig hisz a szemének, de közben észreveszi, hogy nem csak beszélgetnek, hanem csinálja is a dolgát, amit kell, ez azért érdekes volt számára. Mikor kész lett, felírta egy lapra a jelszót és a felhasználónevet, majd a kezébe tette, ami hihetetlenül puha volt, pedig 45 éves volt már, megbeszéltek egy randit, aznap este, ami egész jól sikerült, és akkor határozták el, hogy megházasodnak, másnap. Mindketten megadták egymásnak a telefonszámukat és az email címeket is, majd hazamentek, útközben Nazmul találkozott a város ügyészével, Dohyun-nal, aki leselkedett egy bokor mögül, és csak suttogva köszönt a bankpénztárosnak, aki tudta, nagy munkában van, kifigyel egy embert, azért, hogy másnap megvádolja, Nazmul sietett is, nehogy megzavarja szegény ügyészt. Dohyun-nak sikerült kihallgatnia a beszélgetést és fel is írta a telefonjába, hogy el ne felejtse a tárgyalásig,