Árván kóborolva

Első fejezet: A szex mániás

Az iskola padját koptattam, mint mindig, de most valami más volt. Éreztem valamit a levegőben. Egy fura érzés járta át testem minden szegletét, amibe bele borzongtam, és kezeim libabőrössé váltak.

A tanár kisvártatva a osztályterembe lépett egy bájos barna hajú fiú mellett. A fiú rám vezette tekintetét és kacsintott egyet, amibe méginkább bele borzongtam. Fülem hegyéig pirultam, mire a fiú elengedett egy szemtelen mosolyt.

- Ő itt az új diák, Lee Minho. - szólalt meg Mr. Shin, és intett a fiúnak, hogy üljön le mellém az üres székre.

Én arébb húzódtam, hogy Minho odaférjen és ne ütközzön nekem, de ő a combomra símított és elmosolyodott, jelezve, hogy nem kell arébb ülnöm. Én zavaromban egy aprót bólintottam, és próbáltam oda figyelni az óra további részére.

(...)

A kellemes nyári szellőbe szimatoltam, és jólesően sóhajtottam. Év vége van. Igaz, ezután van mégegy évem amit ebben a pöcegödörben kell töltenem, de ez mellékes.

Lejárt a himnusz, és mindenki leült. A többiek súgdolózni kezdtek, néhányan halkan nevetgélni, de nekem abban a pillanatban megszűnt a világ. Minho csillogó szemekkel nézett rám, és lassan közelített ajkaimhoz. Lehunytam szemeim, ám nem éreztem számon Minho dús ajkát. Kinyitottam a szemem, és arébb húzódtam. Kínosan éreztem magam. De ahogy látom, Minho sincs másképp. Mélyen elpirulva nézett félre.

Mindent hátrahagyva szaladtam a mosdóba. Az egyik bódé ajtajának támasztottam hátamat, majd szépen lassan lecsúsztam a földre. A hideg kő csípte lábaim és fenekem, de ez nem számított.

A fejemben gondolatok keletkeztek. Mi lett volna, ha Minho tényleg megcsókol? Valószínűleg semmi. Úgysem szeretne egy olyan rusnya teremtést, mint én, mert...

Gondolat menetemet Minho zavarta meg. Kicsapta a mosdó ajtaját, mire én ijedten néztem rá.

- Chan, sajnálom, én csak... - kereste szavait, majd végül leült mellém.
- Mit szólhatott volna az osztály, ha látta volna, hogy csókolózunk? És mi lenne a tanár véleménye? Én félek ettől... - mondta halkan. Én tincsei közé vezettem ujjaim, és ujjbegyeimmel simogatni kezdtem fejbőrét.

Minho lassan az ölembe mászott. Arcomra símított, majd otthagyta kezeit, és csokoládé barna szemeivel enyéimet kereste. Felváltva néztem hol bal szemét, hol jobb szemét. Végül az ajkaira tévedt a tekintetem.

Oda hajoltam hozzá. Nem értem szájához. Minho lehunyta szemeit, várva a csókot. Derekára fogtam és lágyan szorítottam a testemhez, majd csukott szemmel Minho ajkaira hajoltam. Szánk nem mozdult. Majd lassan,  ügyetlenül mozgatni kezdtem a számat, amit Minho folytatott. Én felsohajtottam, mire a barna hajú felbátorodva bele vezette nyelvét a számba. Szánk még mindig lassan mozgott. Nyelveink szenvedélyesen táncoltak. A pillangók életre keltek a gyomromban, de az izgalmas érzést elfojtottam, és gyorsítottam szám mozgásán.

Lihegve váltam el tőle. Büszkén néztem Minhora, aki szintén lihegve törölte szája széléről nyálunk keverékét.

- Majd otthon folytatjuk ezt. - mondta halk, reszelős hangon, és egy apró puszit adott az arcomra.

(...)

- Ahh gyorsabban Channie! - nyögött fel kéjesen.

- Kérdésed számomra parancs.
- adtam egy apró csókot ajkaira, majd gyorsabban kezdtem el mozogni, mire Minho végig karmolta a hátam és könnybe lábadt a szeme.

- Mmmph... - sóhajtott fel.

Én folytattam a mozgást. Minho halkabban nyögött alattam.

- Mélyebbre... Kérlek... - nyöszörgött. Mélyebben löktem a csípőm, kicsalva egy sikolyhoz hasonlító nyögést Minhoból.

Éreztem, hogy mindjárt elérem a végét. Csípőm lomhán mozgattam. Eresedő kezemmel támasztottam magam, miközben egy hangosabb morgás hagyta el a szám és Minho melege közé engedtem az ondóm. Minho örömnedve a hasára ömlött egy hangos nyögés kíséretében.

Lihegve Minho mellé feküdtem. Megpihentem néhány másodpercre, majd a kihúztam a komód fiókját és néhány papír zsebkendővel letöröltem Minho hasáról élvezetét.

- Köszönöm, hogy elvetted a szüzességem... - nézett rám pirongva Minho, egy halvány mosollyal az arcán.

Én egy apró puszit adtam az ajkaira, majd csillogó szemeibe néztem.

- Köszönöm, hogy eltölthettem veled ezt a szenvedélyes éjszakát.
- hajoltam vissza párnácskáira, elindítva egy hosszú csókcsatát.

(...)

Ahogy teltek a napok, hetek, Minho úgy függött rá a szexre. Imádta, ahogy bánok vele. Imádta azt a durva bánásmódot, de sajnos a viselkedésemmel néha durvább sebeket okoztam testén. Nyakát minden héten kék-lila szívásnyomok fedték. Hiába múlt el az előző, újakat csináltam testére. Néha még a járását is megnehezítettem. Ahogy szerette a durva bánásmódot, olyan gyengéd volt a teste. És ezt imádtam benne.

Az évnyitót már egy párként kezdtük. Aránylag mindenki jól fogadta, csak a tanárnak nem tetszett ez. De haragját elnyelve tanított minket ugyanúgy, mint bárki mást.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Karácsonykor nálam aludt, és másnap megajándékoztuk egymást. Persze másnapra Minho kikelni se bírt az ágyból az esti ajándéka után. Nyakán tömérdek szívásnyom és harapás foglalt helyet. Derekán ott maradt ujjaim nyoma.

Újévkor is nálam volt Minho. A visszaszámlálás után megtörtént a csók, amit az ott lévő két barátom mosolyogva nézett végig.

Aztán most, az utolsó nap a tavaszi szünet előtt, a padban ültem, Minhot várva. De hiába vártam, mert nem jött. Reménykedtem, hátha. De ez is hiábavaló volt. Mert akkor még nem tudtam, hogy Minho már nem ezen az országon van...

A padban egy levelet találtam nekem címezve. A mosdoba mentem. A földre ültem, ugyanúgy, mint akkor, mikor elcsattant az első csókunk.

A levelet félve nyitottam ki. Olvasni kezdtem.

"Kedves Bangchan, nagyon sajnálom, hogy egy levélben kell megtudnod, de én többé nem megyek vissza az iskolába. Többé nem tudunk találkozni. A szüleimmel egy másik országba költöztünk. De ne csüggedj emiatt. Talán, de csak talán, majd évek múlva újra találkozhatunk. Szeretlek, és nem foglak elfelejteni."

"Szeretettel: Lee Minho"

Nehezen kaptam levegőt. A kezem remegett, a szemeimet csípték a könnyek, amiket erőszakosan törölgettem. A levelet arébb dobtam. Össze húzva magam kezdtem keserves zokogásba.

"Hol vagy? Eltelt 17 év, és sosem kaptalak vissza"

bukfencgalamb lolz ezt kötelező újra elolvasnod, baby ^^