Lovas lány, motoros fiú /BEFEJEZETT/

5. rész

9 óra körül arra kelek fel, hogy csörög a telefonom. Amint megnéztem a kijelzőt, hogy ki hív az összes maradék álmosság is elszállt belőlem. A képernyőn Móni neve villogott.
-Szia Móni! Köszönök neki vidáman de kicsit fáradtan.
-Szia Angyal! Ugye nem keltettelek fel?
-De. De nem baj.
-Akkor ne haragudj. Csak azért hívtalak, hogy ma ugye jöttök ebédre?
-Igen megyünk.
-Rendben. Akkor kb 13 óra felé jöhettek is.
-Rendi.
-Szia Angyal!
-Szia Móni!

Amint leraktam a telefont nyitódott is az ajtó apa lépett be rajta.

-Jó reggelt kicsim! Mónival beszéltél?
-Jó reggelt apa! Igen vele beszéltem. 13 óra felé mehetünk.
-Okk. Amúgy csináltam neked reggelit.
-Köszi apu.

A reggeli után felöltöztem egy itthoni szettbe, megmosakodtam és ki ültem a kertbe játszani a két kiskutyámmal.
12:55-kor elindultunk Móniékhoz mivel egy utca van köztünk.
Amint becsöngettünk egyből nyílt is az ajtó és Misivel találtuk szembe magunkat. Gyors köszöntünk neki aztán a többieknek is és a konyhába mentünk ebédelni. Az ebéd elfogyasztása után felmentem Renivel a szobájába és beszélgettünk aztán csatlakozott hozzánk Ricsi is és elhülyültünk este hatig. Hatkor elindultunk Móniéktól aztán otthon lefürödtem és mielőtt lefeküdtem volna aludni megnéztem a polcon és komódon lévő képeket. A függönyömhöz sétáltam, hogy behúzzam mikor megláttam a szomszéd ablakba Noaht aki épp vette le a pólóját. Gyors behúztam a függönyt és lefeküdtem aludni De nem tudtam elaludni. Azon agyaltam, hogy itt lesznek e barátaim, Noah melyik osztályba jár. Még ilyenek. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy holnap iskola.