Royal Magic-Királyi mágia 2

3.fejezet

Ég Királyság

Amber's POV:

- Tyú anyám de hülyék ezek a mágusok- bosszankodott a palotánk foteljában Janice.
- Nos, igen eléggé nagy kellemetlenséget okozott a jelenlétük- felelte Luna
- Sec-perc alatt elverném őket. Hogyha kell nekik a mágia, hát szerezzék meg maguknak- felelte Janice.

Isaac, Rick és Denis beszélgettek én meg csak hallgattam Janice dührohamát a mágusok iránt és ahogyan Luna halálnyugodsággal mondja a véleményét.

Viszont nem bírtam odafigyelni. Csak Magnuson járt az eszem.

Ő is ezt akarja? Háborút? Mint az apja? Komolyan?

,, Otthon van a feleségem, Virginia és a lányom, Sasha King" -mondta Callum.

Vagyis Magnusnak van egy testvére. A testvére is háborút akar?

Callum a családját is feláldozná egy csepp kis mágiáért?

Megfordult bennem a bűntudat. Lehet hogy mi vagyunk túl önzők. Lehet hogy adnunk kéne nekik egy kicsit az erőnkből? Hiszen az mit számít? Nem sokat. Ugyanolyan maradna a világunk, nem?

- Amber! -szólt a kedves testvérem, Rick.
- Igen?
- Gyere csak egy kicsit.

Odamentem hozzájuk majd leültem Isaac mellé és vártam hogy mit akarnak.

- Na?
- Mit tudsz Lunáról?- hajolt felém Denis aki a kanapé legtávolabbi szélén ült.
- Azt hogy mézbarna haja van.
- Jó, ezt tudjuk. Valami személyesebb? Amit csak neked mondott el? Veled van a legjobban jóba.

Ekkor esett le hogy miért kérdezgeti ezeket Denis. Egyből elvigyorodtam és felhúztam a szemöldökömet.

- Csak nem?- kérdeztem.
- Hát nem volt egyértelmű? -kérdezte Isaac majd Denis oldalba vágta.

- Nos igazából csak annyit tudok róla hogy a szüleiért, a királyságért és azokért akiket szeret, bármit megtenne. Az ő színe a sötétkék. Ugye mind tudjátok hogy Larabell színe a lila volt, egészen addig amíg át nem adta Diego-nak az erejét.

- Én erről nem tudtam- tette fel a kezét a Föld herceg.
- Jó, hát az apád nem volt ott így nem tudod annyira részletesen. De nem baj- mondta Rick.
- Folytathatom? - kérdeztem.
- Aha.

- Na szóval. Amikor Luna anyja átadta az erejét Diego-nak akkor a saját színét is elvesztette. Diego színe a sötétkék lett. Ezért lett Luna színe is sötétkék.

- Na így már mindent értek- felelte Denis.
- Jaja. Egyébként lenne egy kérdésem feléd, Denis. Utálod a "keresztapád"?- mutattam idézőjelet.

- Nincs is keresztapám- mondta majd unott fejjel néztem rá. Majd utána leesett neki hogy Michael-ről beszélek, az apja tesójáról.

- Jaaaa hát nem is ismertem de a sztorik alapján nem is akarom megismerni. És ha már kérdéseknél tartunk. Milyen a Jég erejét birtokolni?

- Igazából tök jó. Inkább ezt birtokolnám mint a Vízet vagy az Eget.

- AMBEEEEEER!!- szólongatott Janice.
- Megyek!

Visszamentem a lányokhoz. Luna karba tett kézzel bámult maga el, Janice pedig csak a szemeit forgatta.

- Mi történt már megint? -kérdeztem unottan.
- Megsértődött rám- felelte cinikusan Janice majd Luna kezdte el a szemeit forgatni.

Janice és Luna sosem voltak olyan nagyon jóba. Mindig én voltam az aki közéjük állt. Nem bírtam elviselni ahogyan a barátnőim civakodnak.

Ahhoz képest hogy Janice egyidős a tesóimmal, eléggé gyerekesen viselkedik. Luna is egyidős a tesóimmal és ő nem viselkedik így.

Rick és Isaac folyton azt mondogatja hogy olyan okos vagyok mint Luna. És ez nagy szó!

Luna egy nagyon nyugodt, komoly és okos lány. Nem hasonlítok rá teljesen. Nem is baj. Jobb ha olyan vagyok amilyen. Nem akarok más utánzata lenni.

- Béküljetek ki- mondtam unottan.
- NEM- ordítot fel Janice.
- Miért nem?- kérdeztem.
- Mert. Amúgy meg. Luna milyen érzés hogy az anyád egy múltból jött önző ember?

Na ekkor betelt Lunának a pohár.

- NEM VOLT ÖNZŐ! CSAK MEGGONDOLATLANUL CSELEKEDETT! ÉLNI AKART! LÉGYSZÍVES HAGYD BÉKÉN A SZÜLEIMET, JÓ?! - kiabálta Luna.

Luna kiszaladt a szobából. Denis utána szaladt.

- Janice néha úgy kinyírnálak az ilyenekért! -felelte Denis majd Luna után szaladt.
- Én is téged!- felelte Janice- Ilyen kibírhatatlan embereket még nem láttam.
- Janice- kezdtem- Légyszi kicsit vegyél vissza magadból. Nem akarok balhékat jó?

Janice meg se hallotta majd kiiszkolt a szobából.

Reménytelenül felsóhajtottam majd a tesóim felé pillantottam.

- Nem kéne még több veszekedés- felelte Rick.
- Uhum. Kimegyek egy kicsit sétálni a fővárosba.
- Okés de azért vigyázz magadra jó, hugi? -felelték
- Úgy lesz.

Felvettem a kristálykék köpenyem, magamra vettem a kapucnim és elhagytam a palota kapuit.

A főváros utcáin sétáltam. Néhány ember csak élvezte a meleg napsütést (ezért is vettem fel kapucnit. Nem bírom a túlzott meleget), valakik pedig csak sétáltak.

Megláttam az utcán Lydia-t. Odaintettem neki majd ő is visszaköszönt.

Percekig sétáltam az utcán majd megláttam egy ismerős arcot. Magnus?

Fekete köpenyt viselt viszont a kapucni nem volt rajta. A tömeg kerülte őt. Gondolom látták rajta hogy ő egy mágus.

Csak nézte ahogy az emberek bandákban sétálnak. Azt hiszem nem látott meg engem.

Egy pillanat múlva bement a legközelebb lévő sikátorba. Követtem őt. Nagyon reméltem hogy nem vett észre még. Azért egészen világoskék köpeny volt rajtam.

A sikátor végénél csak annyit láttam hogy átmegy a...levegőn? Na jó eléggé hülyén fogalmaztam.

Egy láthatatlan folyékony valamin ment át. Én se tudtam mi az de követtem őt.

Átmentem a folyékony átjárón. Először szédültem majd körülnéztem.

Egyetlen egy faházikó állt előttem. Magnus pont bement volna de megtorpant. Körbe nézett. Elbújtam az egyik fel mögé.

Lépteket hallottam. Visszatartottam a levegőm. Hogyha megtalálnak, nekem kampec.

- Te biztos hogy nem mágus vagy- felelte Magnus.

Kinyitottam a szemem. Láttam Magnus borzasztóan helyes, de komoly arcát.

- N-nem. Én vagyok- vettem le a kapucnim.

Magnusnak elkerekedett a szeme majd azt hittem felkiált.

- Nem szabadna itt lenned- suttogta.
- Rájöttem. Mi ez a hely?
- Az otthonom ha úgy vesszük. Ez a mi házunk.
- Hűha. Otthonosnak tűnik.
- Mert az is. Na de most tűnj el Amber! Ha megtalálnak neked befellegzett- felelte suttogva.
- Ó, dehogyis- vigyorogtam majd egy jégszobrot idéztem elő.

Magnus csak ámult és bámult. Nem gyakran lát ilyet.

- Amber. Ez cso-mondta de elcsitítottam mert túl hangosan beszélt.

- Sshh. Tessék ez a tiéd de akkor én most megyek. Szia- intettem neki majd átmentem a folyékong átjárón.

Még utóljára azt láttam hogy Magnus csak értetlenül bámul rám majd a kezében lévő, apró kis jégszoborra néz.