My babes♡ I LOVE U

34

Reggel komásan sétáltam ki a szobámbol de elfáradtam
ezért le ültem a lépcsőn
-na Thimoti mire le juttunk enni!- motyogtam a hasamra simogatva
-áá a Timoti se jó!- ráztam meg a fejem majd (nagy) nehezen le sétáltam a lépcsőn és mentem a konyhába
-mire vagyok éhes?- kérdeztem magamtól
-van tejföl!- vettem ki azt a vödrös tejfölt majd le raktam az asztalra
-de ez nem elég!- kezdtem el kutakodni majd örömömbe felsikitottam látva az uborkát
-bocsi Han de te tejfölre én meg uborkára éhezem! -ültem a székre amikor elkezdett a baba rugdosni
-tudod mit akkor eszem mindkettöt!- mártogattam az uborkát a tejfölbe majd úgy haraptam bele
-jé ez finom!- mártogattam újra bele azt a fél uborkát (...)
és már lassan az a egy üveg uborka is elfogyott
-minden ruhámat ki nőttem miatad de nem haragszom
mert igy van mért vennem újat az újakhoz de azért mert egy hordo vagyok miattad.....
mondjuk az se baj mert nagy gyereket akartam nem olyan kicsit emlékszem az első ultrahangunknál amikor még olyan pici voltál azt mondtam apàdra hogy elromlott a farka mert azt hittem olyan kicsi maradsz, de azèrt jòl megnöttèl!- magyaràztam neki
-lassan akkora vagy mint èn!- ironizàltam
-szòval lehet hogy kellenek nagyobb ruhàk neked is!- nevettem fel az utolso uborkát is be kapva
-szerinted apàd örülne nekünk?- kèrdeztem be könyezve a kurva hormonokat szidva
-talàn!- hallotam meg a mèly karcos hangott ami meg dobogtatta a szivem....jò ez kurva nyàlasan hangzott
-Jungook?- kérdeztem sírva
-enyire rossz hogy itt vagyok?- kérdezte suttogva Jintől
-nehm cshak ah hormhonokh!- szipogtam le törölve a könyeim
-örülök hogy haza jöttél!- ölel át egy puszitt nyomva az arcomra ami nem csak engem hanem Jint is meg lepte
-láttam hogy fiú!- magyarázta Jungook
-fiúnk van!- jelentettem ki mosolyogva kezét megfoga hasamra vezettem ahol rúgott a baba
-nagyon eleven!- nevettet fel könyezve
-de ne sirj mert én is sírok!- sirtam el magam mert Jungook is
-azt hiszem jobb ha megyek!- ment ki a konyhábol Jin
-sajnálom hogy el mentem csak kellet a távolság mindentől és mindenkitől
és tudom önzőség mert nem hagytam neked lehetőséget hogy érezd milyen mikor az orvos elmondja milyen nemű
vagy hogy érezhesd hogy rúg!- szedtem őssze a gondolataimat
-az a lényeg hogy itt vagytok és nem mentek sehova!- nézett a szemembe
-de vissza megyünk Párizsba csak azért jöttem hogy veled lehesek mikor szülök!- néztem félre
-nem fogom hagyni hogy még egyszer el menj!- forditota vissza a fejemet ésmélyen nézett a szemembe majd hirtelen kapott ajkaimra